Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

7. A tatárjárás korszaka 1235-(1241-1442)-1270

delme nem ért bennünket, mert a várost környező mocsarak meggátolták a tatár csordát Székesfehérvár feldúlásában. De a tatárjárás veszedelme mégis összefügg Székesfehérvár történetével, mert a menekülő király innen vitte magával Szent István ereklyéit és a templom kincseit, hogy biztonságba helyezze azokat. A menekülő királlyal ment akkor városunkból Benedek prépost is, kire hivatalánál fogva a kincsek őrzése volt bízva. A harmadik korszak az ország újjászervezése volt. Ennek alakulását, amelyben IV. Béla igazán nagynak mutatta magát, mellőzöm, de meg kell említenem azt a székesfehérvári vonatkozást, hogy a király minálunk is lehetőleg a várba telepíté a külvárosok lakóit, és az erődítésről gondoskodott. Amit az oknyomozó történetírás IV. Béla intézkedéseiben konstatál, hogy ti. a király elsősorban a városok keletkezését mozdítja elő, mert csak a sűrű együttlakás és a bástya védelme nyújt oltalmat egy újabb tatár támadás esetén, - azt tapasztaljuk kisebb mértékben Székesfehérvárott is. A tatárjárás után ugyanis a vár lakosai megfogyatkoztak, és ezeknek pótlása végett, úgyszintén a nagyobb biztonságért is úgy intézkedett a király, hogy a káptalan kezén lévő külváros lakói a városba települjenek. Az újjászervezés korszakára esik IV. Bélának azon intézkedése, melyben a bazilika jobbágyainak újabb jogokat engedélyezett, a Szent István kora óta bírt kiváltságokat pedig megerősítette. Ezen intézkedés oklevele 1254-ben kelt és ezen öt pontot foglalja magában. 1. A templom jobbágyai, nemesek és nem nemesek fölött sem a király, sem a nádor, sem a főispán, sem a város, sem senki más nem ítélhet gyilkosság, rablás, hamispénzverés vagy bármiféle más bűnügy miatt, hanem egyedül és kizárólag csakis a prépost és a káptalan, kivéve azon esetet, ha a jobbágyok és a nem jobbágyok között a templom és idegenek földjei elkülönzése iránt forogna fenn kérdés, mert ez esetben a király ítél. 2. Ha a prépostot és a káptalant bírói működésében valaki meggyanúsítaná, királyi ember kiküldésének van helye. 3. A jobbágyok semmiféle olyan adót nem tartoznak fizetni, amelyet a megyei gyűléssel bármiféle címen a többi lakosra kivetnek. 4. Nem tartoznak a nádor, a főispán vagy az országbíró beszállásolásának terhét viselni. 5. A kompos révek kivételével minden rév és átkelés költségeitől föl vannak mentve. Természetes dolog, hogy ezen kiváltság ma már régen megszűnt, hiszen maga a templom is elpusztult, IV. Béla idejében azonban igen nagy jelentősége volt a szabadalomnak. Ezek voltak IV. Béla uralkodásának székesfehérvári vonatkozásai, ezek fűződnek össze avval a királlyal, aki a történelem ítélete szerint „az utolsó igazi Árpád király, nem vér szerint, hisz még unokája is uralkodott, hanem hatalma