Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

20. Székesfehérvár bevétele és bukása 1601-1602

135/ Tülünk de láta hálaadatlanságot, Tetétűl talpig utálatosságot, Gyorson s még hozzánk mutata haragot, Töröknek ismég adá Fejérvárat. [22b] 136/ Te, de oh, Isten, már bennünk meddig versz, Mert bűnünk szerént es ha nekünk fizetsz, Egy lábig hát úgy minket mind elveszthetsz, Kegyelmességvel ha elöl nem veszesz. 137/ Inkább de tekéntsd irgalmasságodat, Az Jézus Krisztus, az Te szent Fiadat, Ne nézd, Úristen, mi gonoszságinkat, Benned bízókért add meg országunkat. 138/ Itt, vitézlő nép, neked én azt mondom, Vagy kapitány vagy, vagy ki vagy, kiáltom: Fejérváriakon mindentek tanuljon, Az török hiti tiktek meg ne csaljon. 139/ Azféle pédád, jóllehet, elég van, De ha Istentől ez hivatalod van, Azt míveld, azmi tisztességedre van, Ne szánd halálod, mert - higgyed - jódra van. 140/ Bátor de mondom: azután meghalnál, Hogyha lehetne, örömest kimúlnál, Rabságval, búval együtt te nem járnál, Maradékodnak jó hírt, nevet hadnál. 141/ Aztot de inkább ti cselekedjétek, Jó vitézeket hozzátok gyűjtsétek, Szegény rabokat megszabadétsátok, Hogy tisztességet kikvel vallhassatok. 142/ No, szent hozzátok, és megbocsássatok, És ha nevemet ti tudakozzátok, Száztizenharmad verset ha olvastok, Csak haszna legyen, ott megtaláljátok.