Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

20. Székesfehérvár bevétele és bukása 1601-1602

127/ Azt tartom, nincsen sohon végek között, El Tömösvártúl Kanizsáig sohol, Mely vábúl csata járhatna bátrabbul, Messzebb és alább, mint ez Fejérvárbúi. 128/ Gondolod, az Buda, Koppány, Simontornya, Egész Somogyság, Pécs és az Baranya, Szálváig alá, Szerem tartománya, Ez helbűl eddig mihez juttak volna. 129/ Oda föl meg úgy mind Sopronig volna, Az ótalomság mennyire szolgálna, Bakonyság tája eddig épült volna, Ha gondot akkor rá viseltönk volna. i] 130/ Sőt kapitányok de mint jártak vala, Budára basa őket küldte vala, Vácban bocsátja, azt hazudta vala, Wathay s Kovács György is köztök vala. 131/ Bérakák őket de egy éjjel hajókban, Az Dunán küldték Landorf ej érvárban, Onnan meg alább Konstantinápolyban, Ez mai nap is vadnak nagy rabságban. 132/ Az több németben, mondják, egy keveset Hogy imitt-amott, rosszat, kit föllöltek, Propter videte, hogy eleresztettek, Hogy födezhessék inkább hitlenségek. 133/ Nézd de Istennek itt ő csuda dolgát, Miként mutatja níha önnönmagát, Hogy ismertesse inkább nagy jó voltát, Az bűnért ismég nagy bosszúállását. 134/ Az Fejérvárral Isten csak próbála, Hálaadó voltunk hogyha megláthatja, Több hazánkat is ígyen megadhatja Országunkval, s mind megszabadéthatja.