Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

20. Székesfehérvár bevétele és bukása 1601-1602

119/ Sőt nádra bennek kik szöktek, megmondok: Török Boldizsár első lén közöttök, Szegíny nagy lábú Horváth Péter másik, Lengyel és Csuti - két Bálint - negyedik. 120/ Szabó Mihál és Kovács Balázs vala, Terkentzi Jakab, Szily János vala, Eörsi Tamás és Balka János vala, Három trombitás: Pál, Ferenc, Mátyás vala, 121/ Ott az Tatay Benedek ment vala, Tatay Péterrel rétben szöktek vala, Nagy Benedek és többek lettek vala, Ily kisebbségben ezek estek vala. 122/ Mind így vészének több vitézlő népek, Oly puszta helben kik emberkédének, Csuda sőt inkább, az mit mívelének, Hogy egy hétig is benne lehetnének. 123/ Országul magyarok kell vala támadni, Ily jeles helért mindnyájan indulni, Az más szájával nem kell vala enni, Ily szép hazánkért fáradságot nézni. [21b] 124/ Régen idején s mindjárt épéteni, Tavasszal, böjtben es, hozzákezdeni, Magunk körmének kell vala itt kopni, Úgy árnyékában kedvesen nyugodni. 125/ Vaj, de heában, mert nincs fejedelmünk, Mint farkas erdőt, néz mindjárt fél szemönk, Egy rossz polgárét nemesül kiáltunk, Csak az törvényre s nagy pörre jók vagyunk. 126/ Sőt, ha odaléssz magad s mind jobbágyod, Az dekrétomot miért osztán hordozod, Bécs felé inkább jobb egy kappant hoznod, Mert az vargával nehéz ott pörlenöd.