Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

20. Székesfehérvár bevétele és bukása 1601-1602

[16b] 63/ Egy fűvajda is megbetegült vala, Jó Szombathelyi Péter deák vala, Az félsz betegség igen leli vala, Jó módval magát kibeszélte vala. 64/ Onnand az marsaik azért indult vala, S Palotát közel el sem érte vala, Szágoldó török csak ott termett vala, Kevéssé őket benn nem kapta vala. 65/ Környül no, várban, azért vártát oszta, Az fűkapitány népet számláltata, Háromezer lén száma, kit talála, Hova szükség lén, mindennek helt ada. 66/ Jeles úrfiak németek közt valának, Kik gyalogoknak hadnagyi valának, Nagyságos nembűi inkább mind valának, Alább az nevek írva találtatnak. 67/ Sőt az kapitány olyant is gondola, Kétfelől útát várnak oltalmazza, Ha segétséget marsaik bebocsátna, Akármely felől jobban behozhassa. 68/ Temetőn kővől azért sáncot ása, Palota felé el-ki, hídnál vája, Azon szigetben többet is ásata, Magyart, németet es ezekben hagya. [17a] 69/ ügy cselekedék az Sós-tó felől is, Sáncot ásata Ingovány végén is, Németet s magyart hagya azokban is, Várat ezenben épété ott benn is. 70/ Az több hajdúkat Szigetváradban hagyá, Az katonákval rét mellé állata, Hogy rétrűl török űket meg ne csalná, Az nagy sok pusztán népét így szaggatá.