Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)
18. Törökvilág Székesfehérvárott 1543-1601
mindent elkövetett, hogy a vár ismét erőssé, javítások által újólag ellenállóvá legyen. Szomorú, hogy ennek az elhatározásnak a még ekkor meglevő királysírok kőemlékei estek áldozatul. Karácsony Imre megtalálta az 1568-ban kiadott rendeletet, amely szerint a királysírok végleges pusztulása avval az idővel esik össze, midőn a várfalak kijavítása lett aktuális. A rendelet a Századok 1911. évfolyamában olvasható és így szól: Rendelet a budai beglerbégekhez. „Levelet küldöttéi, hogy Székesfehérvárott, a szent dsámiban, mely azelőtt a királyok temploma volt, a hitetlenek síremlékeinek építkezéséből némi maradványok vannak még, s meglehetősen visszatetszést keltenek, azért azt az előterjesztést tetted, hogy mivel azok anyagára úgyis szükség van, és a szent dsámi terjedelme is nagyobb lesz, ez okból leromboltassanak és eltávolíttassanak. Parancsolom tehát, hogy e rendeletem megérkezésekor az említett dsámiban a hitetlenek síremlékeiből a még meglevő maradványokat, melyeknek eltávolítása szükséges, eltávolítsad, és a szent dsámit az ilyenféle tárgyaktól megtisztítsd. Kelt a 976. évi Dsemáziül-ák-hir hó 9-én." Karácson Imre megjegyzése szerint ez a dátum, 1568. november 29. Ismerjük azt a deftert is, mely a várfalak javítási költségeiről számol be. E számadás szerint a vár javításán, amely 1572. május 13-tól július 16-ig tartott, a munkát 71 kőműves, ács és mezei munkás végezte, akik valamennyien törökök. A székesfehérvári szandsákságból berendelt 450, a 400 simontornyai és 250 szekszárdi napszámos között azután a túlnyomó többség magyarokból került ki. Óriási nagy azután a kocsik és a fuvarok száma, melyet a meghódolt lakosság tartozott előállítani, mégpedig 5-8 akcse napidíj ellenében. A kocsik összegét a fahordásnál 734-nek, a homok szállításánál 692-nek találtam, elképzelhetjük, minő teher volt ez a messze vidék szegény lakosságának. A vár javításáról, - amely 66 470 akcséba, vagyis 1107 aranyba került, - a következőket mondja a defter: „Az új fal az alaptól a faltest határáig 16 könyökre, az alaptól a föld színéig 4 könyökre és vastagságban is 4 könyökre terjedően építtetett. A földszíntől a fal végéig a magasság 12 könyök, a vastagság 3 könyök. Összesen 11 660 köbkönyök terjedelem épült. Mész 746 kocsival volt, felhasználtatott belőle 576, maradt 170 kocsi. Fás kocsi 134. Homok volt 1160 kocsira való, maradt belőle 20 kocsira való. írta Musztafa bin Achmed a fehérvári kádiságban."
