Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

19. Felszabadítási kísérletek 1587,1593,1598,1599

19. FELSZABADÍTÁSI KÍSÉRLETEK 1587,1593,1598, 1599. A török uralom megtörését 1567-óta többször megpróbálták Székesfehérvá­rott a császári és a magyar hadak, míg végre 1601-ben, igaz, hogy csak egy évi tartóssággal, a nagy anyagi és emberi áldozatot siker koronázta. Az összes be­vételi kísérletek Rudolf király alatt folytak le. Az első támadást 1587-ben fejtette ki a katonaság Székesfehérvár felszaba­dítására. Pálffy Miklós, komáromi várnagy pár száz emberrel Székesfehérvár alá jött, ahol már ostromművek készítéséhez fogott. A törökök kirohantak a város­ból, szétrombolták a védőeszközöket, Pálffyt sok török élete árán menekülésre kényszerítették. 1593-ban gyűlést tartott a bécsi haditanács, vagy mint akkor nevezték, a bellicum. Itt Zrínyi György, Nádasdy Ferenc, Pálffy Miklós, Thurzó György, Forgách Zsigmond, Dersffy Ferenc, Istvánffy Miklós, Révay András, Révay Pé­ter, Hardegg Ferdinánd és Prann Erazmus voltak jelen, akik egyhangúlag úgy határoztak, hogy elsősorban Székesfehérvárt kell a törököktől visszahódítani. Hardegg Ferdinánd vezetésével október 29-én érkezett városunk alá a cse­kély számú felszabadító katonaság. Az út a ködös időben és a mocsaras vidéken elég fárasztó, de a katonaság jól tűrte a fáradalmakat. A török értesült a felsza­badító sereg megérkezéséről. A sűrű köd dacára néhány török kilovagolt a vá­rosból és rémülettel vette észre, hogy az ellenség itt van. Izsák bég volt a vár pa­rancsnoka, aki a váratlan hírre a külvárosok katonáit a várba összpontosította és hozzá fogott a védelemhez. A följegyzések Huszár Péter magyart említik, ki a külvárosokat hatalmába kerítette, s már a várat kezdte ostromolni. A további események megvilágítására Hardegg jelentéséből a következőket idézem: „E közben Huszár Pétertől azt az örvendetes hírt kapom, hogy azt a részt, melyet neki bevenni megparancsoltam, csakugyan be is vette: egyidejűleg még két nagyobb löveget is kért, abban a re­ményben, hogy talán sikerülne neki a vár ellen valami előnyös dolgot művelni. Erre a katonák nagy számban, többen a magyar nemesség közül is, avval a ké­réssel jöttek hozzám, hogy ne vonuljanak el, hanem itt maradva Huszárnak a kért lövegeket elküldjem, mivel meglehet, hogy 2-3 óra alatt a város elesik. Én előre láttam, hogy ez hasztalan lépés lesz, mégis a vezetők s a magyar urak ked­véért beleegyeztem. Huszárnak a kért két löveget avval küldtem el, hogy ha éj­félig sikert tud kivívni, úgy azt jóváhagyom, de ha nem úgy a lövegeket vissza­hozva, a várost fosztassa ki, „gyújtassa föl és vonuljon el." Huszár Péter hősiesen

Next

/
Oldalképek
Tartalom