Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

18. Törökvilág Székesfehérvárott 1543-1601

Apróbb csatározások egyébiránt elég gyakran voltak Székesfehérvár körül, hiszen a török portyázást a magyarok rendszerint vérrel torolták meg. Ezen korban különben is ott ütötte a török a magyart és a magyar a törököt, ahol hozzájutott. Ilyen apróbb csetepatékról Ferdinánd király leveleiben is olvashatunk, amelyeket Miller Ferdinánd adott ki 1801-ben. 1556 októberében kelt az a levél, amelyben Ferdinánd Verancsics Antalt értesíti Konstantinápolyban magyar eseményekről. Egy helyütt ezt említi: „Győri kapitányunk, Gál Adám, buzgósággal teljesíti föladatát, nemcsak szerencsés támadásával, melyet az elmúlt hónapokban tett Székesfehérvár ellen, és amelynek híre, úgy hallom Konstantinápolyba is eljutott, hanem Esztergomot is sikerrel megrohanta pár nappal ezelőtt." (Ferdinánd levele azonban nem szól részletesebben a székesfehérvári eseményekről.) Városunk lakossága másokhoz is fordult, hogy a török igát lerázhassa. Követeket küldött 1557-ben Ferdinánd királyhoz, és kérte, hogy a töröktől szabadítsa meg hűséges városát. Ferdinánd azonban semmit sem tehetett. A török világ előtti időkből nincsen egy okmányunk sem, mert a káptalannak, mint hiteles helynek levéltárát elvitték, ma sem tudjuk biztosan, hogy hova? A török uralom korszakából sincs oklevelünk, mert a legelső okirat és jegyzőkönyv 1688-ból, tehát a végleges felszabadulás után kelt. Bajos volna megmondani, hogy a Ferdinánd-féle megbocsátó levél hogyan kerülte ki az elpusztulást, azonban épp ezért gondoljunk reá kegyelettel, mint Székesfehérvár egyetlen és legrégibb okmányára. A latin oklevél magyar fordításban így szól: „Mi, Ferdinánd, Isten kegyelméből a rómaiak, Magyarország, Csehország mindenkor felséges királya, Spanyolország örököse, ausztriai főherceg, Burgundia hercege, Morvaország őrgrófja, adjuk emlékezetül jelen levelünket mindazoknak, akiket illet, hogy Székesfehérvárnak, most a török, tehát a kereszténység elleneinek kezében levő városnak egész közönsége és lakói nevében néhány hű alattvalónk alázatosan kérte, hogy tettüket és hibájukat, amelyeknek elkövetése ismeretes azóta, hogy a török és a zsarnok járma alatt vannak, kegyesen megbocsátva, őket gyermekeikkel, feleségükkel, minden birtokukkal együtt kegyelmükbe fogadni, nekik és összes javaiknak kegyelmesen megbocsátani méltóztassunk. Mi, jóakarattal figyelembe vévén az alázatos kérést, amelyet az említett öszszes polgároknak és Székesfehérvár városunk lakóinak nevében elénk terjesztettek, mindnyájunknak és minden, akár a városban, akár a körül fekvő vagyonuknak királyi kegyelmünket azon jámborság folytán, amellyel a bűnösöknek a bocsánatot megadni, a jog és az igazság szigorát pedig az irgalmasság nevében enyhíteni szoktuk, megadandónak véltük és határoztunk, azonban olyképp és azon föltétel alatt, hogy miként híveink részéről előterjesztve is lőn, minden igyekezetet és törekvést fölhasználnak, hogy említett Székesfehérvár városunk, amennyire az ő segítségük, buzgóságuk, közreműködésük és szándékuk által