Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)
18. Törökvilág Székesfehérvárott 1543-1601
lehetséges, a hitetlen törökök kezéből, ahol most van, a mi kezünkbe jusson: ezen föltétellel levelük által megbocsátunk nekik és így cselekszünk. Ezért nektek, nagyságos és főtisztelendő, tekintetes, nagyságos, nemzetes híveinknek, Oláh Miklós, esztergomi érsek hercegpímás, született követ és kancellári titkár úrnak, gróf Báthory András országbírónak, Zrínyi Miklós királyi főtárnokmesternek, úgyszintén Mérey Mihálynak, a helytartótanácsban személynökünknek, továbbá az összes, akár egyházi, akár világi bíráinak, a kapitányoknak és minden nemzetünk elöljáróinak, akik ezen levelet olvassák, ennek erejénél fogva szigorúan meghagyjuk és elrendeljük, hogy jövőben az említett székesfehérvári polgárokat a bűnök és kihágások miatt kegyelmük ellenére saját személyükben és vagyonúkban elítélni, bíróság elé vonni vagy őket bármi más módon meggátolni vagy háborgatni sem a bíróság előtt, sem azon kívül ne merészeljétek, sőt a föntebb említett módon adott kegyelmet magatok is figyelembe vegyétek és másokkal is megtartassátok. Másként ne cselekedjetek, olvasván ezt az írást, amelyet az előmutatónak visszaadjatok. Kelt Bécsben, szeptember 5-én az Úr 1557, római uralkodásunknak 27, a többinek 31. esztendejében. Ferdinánd. Oláh Miklós esztergomi érsek. Listhius János." Természetes, hogy ennek a nagyhangú megbocsátásnak semmi következménye sem lett, Székesfehérvár tovább viselte a rabigát. A török hódoltság korára némileg világosságot vet az a sok levél, amelyet Komáromy András közöl az Országos Levéltárban őrzött Nádasdy iratokból. Takaró Mihály tihanyi kapitány írta ezeket a leveleket Nádasdy Tamáshoz, akinek hűségesen elmondja mindazt, amit a kémek és megbízott emberei útján a töröktől megtudott. Az első levél 1554. október 30-ról, az utolsó pedig 1561. december 30ról való. A legtöbb adat, amely városunkra vonatkozik, annyit mond, hogy a törökök a vett értesülés szerint portyázásra készülnek Székesfehérvárról, de ezen rövid adatok is elég érdekesek és jellemzők. 1557. ápril. 23-án például ezt írja Takaró Mihály: „Az mai nap jőve egy emberem Fej érvárról, aki énnekem azt mongya, hogy sokan vannak és erősen patkoltatnak és erősen készülnek... Immár mi legyen szándékok, mi következik belőle, semmiképpen nem értem. Tavaly is ilyenformán cselekedének, hogy ide Veszprémbe jövének és mind ismég vissza ménének Fej érvárra, azonban így rabiák el az Kemenesalját." Hasonló leveleket találunk a Történelmi Tár említett helyén Enyingi Török Ferenctől, aki 1553-tól egész 1562-ig levelezett Nádasdy Tamással. Tulajdonképpen Pápa várát védelmezte, és hűségesen beszámolt Nádasdynak minden szárnyaló hírről. 1561. június 21-én kelt levelében például ezt olvassuk: „Ma jőve egy emberem Fej érvárról, aki azt beszéli, hogy ő onnét kiindult, erősen futkoznak. A kalauzok kérdezték egymástól, hogy ha hamar elindulnak, jóllehet még akkor az lovakat sem hozták volt be fűről. Az ő uroknak Metelbasa neve. Sipos, ki az béghez közel forgolódik, annak vagyon egy magyar felesége; ha töröknek hinni kell, az az asszonyember azt izente, hogy átalán fogva vagy a baromra,
