Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

15. A mohácsi vész. Az utolsó nemzeti király és az első Habsburg 1516-(1526)-1527

A koronázást követő napon a mohácsi vész elesett királyáért gyászmisét mondatott Ferndinánd. Ursinus Velius azt írja, hogy ehhez hasonlót, vagy ennél fényesebbet még nem látott a világ. A templom közepén állott a fekete posztóval leterített ravatal, amely körül 600 viaszgyertya égett. A falakon az elhunyt király címerei függtek, a ravatalon pedig ott voltak a királyi hatalom jelvényei, ezek mellett az a sírfelirat volt elolvasható, melyet azután a márványkoporsóra is rávágattak. Ez a felirat magyarul így szólt: Magyarország, Csehország nemes és nagylelkű királyának, Lajosnak, Ulászló fiának, ki a vallásért és a hazáért a kegyetlen török ellen harcba szállva, alig húszéves korában, mint győzhetetlen és hatalmas király elesett. A gyászoló Ferdinánd a legkedvesebb rokonnak, Mária a legdrágább férjnek, Anna a szeretett fivérnek. Jámboran elvégezték a gyászszertartást elhunytának második évében, november 11-én. Meghalt pedig Krisztus születése után 1526. esztendőnek augusztus havában, a 29. napon. Ha visszaemlékezünk a föntebb mondottakra, látjuk azt, hogy II. Lajosért mindkét király tartott gyászistentiszteletet. Úgy látszik, ezáltal is kifejezni akarták, hogy az ország tényleg két részre szakadt, amely tehát még a kegyelet tényében sem lehet egységes. Pauer János a pozsonyi levéltár aktái közül a História Dioecesis Albaregalensis 94. lapján feljegyzést közöl. Ez igen fontos reánk, mert a Ferndinánd előtt meghódolt magyar főurak névsorát és az elmondott hűségesküt tartalmazza. Eszerint Székesfehérvárott 1527. november 5-én Várday Pál, esztergomi érsek, Zalaházy Pál, veszprémi püspök és kancellár, Sulyok György pécsi, Podmaniczky István nyitrai, Guthi Országh János váci, Krecsmár Lőrinc és Bebek Imre székesfehérvári, Újlaki Ferenc pozsonyi prépost, Oláh Miklós esztergomi főesperes, Gherenday Miklós voltak azok, akik a főpapság közül hűségesküt tettek, h főurak névsora vedig a következő: Báthory István nádor, Perényi Péter erdélyi vajda, Thurzó Elek országbíró, Móré László, Guthi Ország Mihály, Horváth Gáspár, Erdődy Péter vasmegyei főispán, gróf Buzin Farkas, Beriszláv István rác vajda, Losonczy Antal, gróf Corbavic János horvát bán, Enyingi Török Bálint, gróf Zlum György, Lengyeltóthy János főétekfogó, Nádasdy Tamás budai várnagy, Báthory András tárnokmester, gróf Buzin Ferenc, Fladniczer Vitus, Keglevich Péter, Horváth János, Gyilethffy Miklós, Kastellánffy János, Zalai János pozsonyi gróf, György brandenburgi őrgróf, Széchy István, Pemfinger István a királyi palota gondnoka, Dásházy István, Hampo János, Homonnay György, aki édesanyjának, továbbá testvéreinek, Gábrielnek, Istvánnak, Antalnak és Imrének nevében is esküdött. Az érdekes és történelmi fontosságú följegyzésben Székesfehérvárról három egyént találunk, a negyediknek pedig később volt Székesfehérvárott birtoka: Krecsmár Lőrinc, aki a bazilika prépostságát viselte 1517-től 1543-ig, habár Zápolya János megfosztotta őt állásától, amelyet csak Ferdinánd kegyelméből foglalhatott el újólag. Eletének két fontos adatát ismerjük. Az egyik az, hogy Miksa