Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

15. A mohácsi vész. Az utolsó nemzeti király és az első Habsburg 1516-(1526)-1527

főherceg nevelője volt, a másik pedig, hogy részt vett a szomorú végű mohácsi ütközetben, honnan csak nagy bajjal tudott megmenekülni. Bebek Imre, a Szent Miklósról nevezett külső prépostság főpapja volt ezen időben, Gherenday Miklóst pedig, kinek papi állását a jegyzék nem említi, a székesfehérvári őrkanonokok sorában találjuk. Róla írja Oláh Miklós 1533. január 14-én kelt levelében a következőket: „Ferdinánd megkoronázása után Gherenday Miklós, gyerekkorom óta kedves jóbarátom, a székesfehérvári székesegyház őrkanonokja, az erdélyi püspökségre helyeztetett át, amely akkoriban halál által megüresedett." Oláh Miklós a jegyzék szerint esztergomi főesperes volt a meghódoláskor, azonban 1527-ben már Gerenday Miklós helyére lépett, mint székesfehérvári őrkanonok. Maga említi ezt a föntebb hivatkozott levélben, hol ez olvasható: „Gherenday Miklósnak őrkanonokságát áthelyezése után nekem adományozta a király. A földbirtok egy részéből később kiűztek, midőn királyunk Budát elveszíté, a másik részt megtartották a hozzám tartozók Zala megyében és azt nevemben birtokolták és a fegyverszünet alatt, amely Bécs megszállása után volt 1529-ben. Később mindenemből kifosztottak, birtokaimat János király nem tudom, kinek ajándékozta." Oláh Miklós később esztergomi érsek, királyi helytartó lett, akinek közéleti és tudományos szereplése azonban már hozzánk nem tartozik, hiszen országos jellegűvé vált. A székesfehérvári őrkatonaság birtokait egyébiránt 1563-ig megtartotta, ámbár az óriási földterület ekkor már jól megfogyott, miként maga említi levelében, jó nagy részét Török Bálint, Bakyth András és Vásonyi Jeromos foglalták el. A történelmi hűségnek tartozom annak konstatálásával, hogy Székesfehérvár lakossága, ámbár a hűségesküt az ország a mi városunkban tette le, Zápolya János pártján állandóan megmaradt, Ferdinándhoz nem szegődött, sőt megőrizte hűségét akkor is, midőn a bécsi békekötés a két király között megegyezéssel végződött. Csakis 1541-ben, János király halála után hódolt meg Ferdinándnak és ismerte el a király törvényes uralmát. Nézzük a megkoronázástól 1541-ig terjedő 14 esztendőnek székesfehérvári eseményeit, megtartván itt is az időrend egymásutánját. 1537-ben igazán szégyenteljes dolog történt Székesfehérvárott. Esztergályos Péter őrkanonokot elfogták, mert a keresztes vitézek pecsétjét meghamisította. Az ügyre vonatkozó okiratot a keresztesek protokollumából Károly János közli. Annyiból nevezetes ez az írás, hogy benne székesfehérvári emberek nevét találjuk. Kihallgatták ugyanis Péchy Mihály, Faa Benedek, Langhok Bernát, Fejérvári Benedek kanonokokat, Gál plébánost, a jegyzőkönyvet pedig a vizsgáló, Gorozlói Pál Dénes erdélyi pap, György Máté, Csuthy Ferenc kanonok, Bakonyi Dénes és Szegedi Szabó János polgárok jelenlétében állították ki december 7-én. 1539. február 22-e nagy fényt és ragyogást hozott Székesfehérvárra, - királynét koronáztak. Zápolya János aráját, Izabellát illették a szent koronával, mégpe-