A székesfehérvári Boldogasszony bazilika jelentősége - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1996)
PÜSPÖKI NAGY PÉTER: A székesfehérvári prépostság és bazilika előzményei és szerepe az alapítás első századában a kánoni jog tükrében
vitathatónak, hogy a Római Pannónia feladása után és még István király uralkodása előtt faragták, lehetséges hogy a frank térítés ritka emleke«. Az utóbbi ezt mondta: »az V-1X. század közé datált ókeresztény oltárkorlát nem ad ma még olyan mértékű információt, amely komolyabb történeti következtetés levonását tenné lehetővé ...«. 8 Keletkezésének sem koráról, sem eredeti alkalmazási helyéről nem alakult ki egységes vélemény a kutatók között. Volt, aki Gorsium-Tácról származtatta, Alföldi Aquincum-Obudáról. Végül Fitz Jenő a fehérvári Szent Miklós prépostság helyéhez kapcsolta. A töredék említett áthozásának hívei és Tóth Endre érthetően késő római korinak tartják. Bojár VIII-IX. századinak tekinti. Fitz is, mint láttuk, az utóbbi felfogást vallotta, sőt kijelentette: »a római-kori postaállomás környékén fekvő, a mocsár védelmében fennmaradt kis telep, amely a frank uralom idején bizonyos jelentőséghez jutott, megérte a magyarok megjelenését. « 9 Számunkra azonban azt a feltevést, hogy Fehérvár térségében a honfoglalás korát jelentősen megelőzve egy keresztény közösség működött (késő császár kori, langobard vagy frank?) mindenképpen megengedi. Természetesen ebből a töredékből, amelynek nem ismertek egyéb hitelesítő leletkörülményei, többre valóban nem szabad következtetni. A karoling kori Pannónia 56 templomának konkrét helyhez kötése régészeti feltárásukig - egy-két eset kivételével - felette szerény indítékokra épülhet (pl. névhasonlóság, bizonytalan földrajzi utalások stb.). Velük szemben a patrocinium azonosság már komoly figyelmet érdemel, de önmagában ez sem elegendő. Egy megalapozott azonosításhoz megfelelő régészeti támogatásra is szükség van. Itt Székesfehérvárott egyrészt adott a középkori plébániatemplom Géza fejedelem halálával (t 997) egybekapcsolt Szent Péter és Pál