Csurgai Horváth József, Hudi József, Kovács Eleonóra: Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc forrásai - Források Székesfehérvár történetéből I. (Székesfehérvár, 1998)

II. A forradalmi átalakulás első hónapjai

SD 54 CE Az „ezerekre menő közönség jelenlétében" tartott ülésen először az országgyűlési követek március 14-i és König József a következő napi pozsonyi eseményekről szóló jelentését, majd a követek részére kiadott utasítást ismertették. Az ülés ünnepi szónoklatát Szluha Benedek tartotta, aki főként a szabad királyi városok szerepét hangsúlyozta az „alkotmányos kifejlődés" időszakában. Ezt követően került sor a 12 pont ismertetésére. A népgyűlés „egy lélekkel és közakarattal elfogadta" a pontokat és határozott az országgyűléshez történő felterjesztéséről is. A közgyűlésen más fontos kérdésekről, így a rendfenntartás megerősítéséről is döntöttek. A személyes vagyonbiztonság érdekében nemzetőrség szervezését tartották szükségesnek. E feladattal egy ekkor létrehozott választmányt bíztak meg. Határozatot hoztak a követjelentések kinyomtatásáról, valamint arról, hogy a követi jelentéseket ezt követően népgyűlésen ismertessék és tárgyalják meg. Tulajdonképpen a népgyűlés a követeket megerősítette, s azokat már mint a népképviseleti alapon választottakat kezelték. A városvezetés tovább működött, az igazságszolgáltatási és a közigazgatási struktúrában nem történtek változások. A népgyűlést követően mintegy annak záró pontjaként a Városházára kitűzték a nemzeti zászlót. A következő fontos tárgyakat érintő tanácsülésre 1848. március 19-én került sor. Első napirendi pontként a Helytartótanács rendeletét vitatták meg. Mint ismeretes a Helytartótanács március 16-án szövegezte meg és küldte el a törvényhatóságoknak a cenzúra eltörléséről szóló körrendeletét. A későbbiekben a városi átalakításra vonatkozó pontokat dolgozott ki a népgyűlés. A közgyűlések, a tanácsi és a törvényszéki ülések is nyilvánossá váltak. A Batthyány-kormány kinevezéséről a március 20-i népgyűlésen szerzett tudomást a város lakossága. Ismertették a miniszterelnök március 17-én kelt körlevelét, amely a rendfenntartás feladatait a hatóság elnökére ruházta. Ennek következtében új tagokat nevezett ki a tanács: Boros Imre kapitány, Kapi József, Orsonits György tanácsnokok, valamint Tshida János szószóló személyében. E napokat már a politika radikalizálódása jellemezte. A polgárok, akiknek egy része nem ismerte el a csendre felügyelő választmány legitimitását, ahhoz is ragaszkodott, hogy népgyűlésen és ne „a tanács a városi polgárság és a képviselők által tartani szokott elegyes köz-ülésben" tárgyalják a miniszterelnök levelét. E törekvés hátterében tulajdonképpen az állt, hogy a követutasítások alkalmával nyert jogot - vagyis, hogy a követi jelentések tárgyalását és az utasításokat is népgyűlésen vitassák meg - kiterjesszék, más az átalakulási folyamatban felmerülő fontos kérdések megtárgyalására. Esetenként a kezdeményezést is átvette a népmozgalom. A március 20-án tartott népgyűlés nem a hatóság elnökét, vagyis a polgármestert bízta meg a közrend fenntartásával, hanem továbbra is az erre korábban általa megválasztott bizottmányt. E döntés fordulópontot eredményezett az események menetében. Ezt követően a „csendbizottmány" többször magához ragadta a kezdeményezést és irányította az események menetét. A következő napokban az átalakítás fontosabb törvényjavaslatairól tárgyaltak. Március 21-én a nemzetőrség felfegyverzéséről hoztak határozatot. A békés átalakulás feletti öröm kifejezéseként március 26-án ünnepélyes istentiszteletet tartottak a Vásártéren. Eltávolították az „idegen" címereket és zászlókat a közintézményekről, nemzeti színűekre cserélték őket. Ezekben a napokban a városi törvényhatóságok között is gyakori volt a levélváltás. Elsőként Debrecen város értesítette Székesfehérvárt a korszakos átalakulás támogatásáról.