Csurgai Horváth József, Hudi József, Kovács Eleonóra: Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc forrásai - Források Székesfehérvár történetéből I. (Székesfehérvár, 1998)

II. A forradalmi átalakulás első hónapjai

M$ 55 ŰL A népmozgalom ezt követően is fontos szerepet kapott a város életében. Március 24-én nagy közönség jelenlétében tartották a közgyűlést, amelyen elsősorban a városi törvényjavaslatról és a sajtótörvény tervezetéről tárgyaltak. Utóbbit a közgyűlés elfo­gadhatatlannak tartotta. A követutasításban ellenezték a tervezet támogatását, mivel az „sem elvében, sem részleteiben, sem alkalmazásában a nemzetnek alig mutatkozni kez­dett szabadabb szellemével egyátaljában nem egyez meg"- olvashatjuk a forrásokban. A közgyűlés, a népképviseleti országgyűlés által alkotott törvény elfogadásáig, a Hely­tartótanács ideiglenes sajtószabályai mellett kötelezte el magát. A március 26-ára meghirdetett újabb népgyűlést a tervezettnél korábban, az előző napon tartották meg, ahol ismertették a közteherviselésről, valamint a papi tized és az úrbéri viszonyok megszüntetéséről szóló törvényjavaslatokat. A törvénycikkeket és az országgyűlési nyilatkozatot 800 példányban kinyomtatták, hogy a város polgárai rész­letesen megismerhessék annak főbb pontjait. Ezen a népgyűlésen választották meg az április 3-ára összehívott megyegyűlés városi tagjait is. A népgyűlések ezt követően április elején nem csak a város és az országos politika viszonyáról kívántak dönteni, a városi társadalom feszültségei is megjelentek. Az anti­szemitizmus jelen volt a városi polgárság egy részében már az előző évtizedben. A pol­gári elit a betelepülő zsidó nagykereskedőkben konkurenciát látott, ezért opponálta az 1840. évi, a zsidók városokba történő szabad betelepedését célzó törvényjavaslatot is. Ezek a tényezők játszottak közre amikor, az április 5-én tartott ingerült hangú tanács­kozás egyetlen határozatot hozott, eszerint az izraelitáknak április 9-ig el kellett hagy­niuk a várost. A népgyűlés végzését a csendbizottmány falragaszokon tette közé. Meg­jegyezzük, hogy a tanács nem volt jelen a népgyűlésen, bár az ott hozott határozatot az országos sajtó - így a Nemzeti Újság is - neki tulajdonította. A népgyűlésen a csendbi­zottmány tagjai vettek részt. Hatáskörük elvben nem terjedt ki ezekre a kérdésekre, minthogy azonban a népgyűlés választotta, e testület rendelkezett a nép előtt a legna­gyobb legitimitással, ami tovább növelte befolyását. A minisztériumi országos ideigle­nes bizottmány április 6-án kelt körlevelét, amely hatálytalanította az említett végzést, a fehérváriak újabb népgyűlésen tárgyalták meg, ahol elutasították a körlevélben fog­laltakat és ragaszkodtak az izraeliták távozásához. Az események menetébe a városi ta­nács ekkor sem tudott beavatkozni. Az országos ideiglenes bizottmány április 8-án Pulszky Ferenc teljhatalommal felruházott kormánybiztost küldte a népgyűlés határo­zatának megsemmisítésére. Másnap a Megyeház téren tartott népgyűlésen sor került a határozat visszavonására. A forradalom e korszaka április 18-án „a követi vég jelentést tárgyaló és elfogadó népgyűlésen" zárult le. A város vezetésében ezután jelentős változások történtek. Az országgyűlésről visszatért Haáder Pál főbíró vette át a közigazgatás irányítását, aki két­ségtelenül a város legtekintélyesebb és országosan is ismert politikusa lévén, erőtelje­sebben és ellentmondást nem tűrően vezette az adminisztrációt és a város politikai éle­tét is. A következő napokban a helyhatóság újjáalakítása és a politikai intézményrendszer megalkotása kötötte le a polgárok figyelmét. Május 11-én és az ezt követő napokban új tisztikart, majd május 21-én közgyűlést választottak. A politikai intézményrendszer lét­rehozásának záró pontjaként június 12-én került sor az első népképviseleti országgyű­lési választásokra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom