Csurgai Horváth József, Hudi József, Kovács Eleonóra: Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc forrásai - Források Székesfehérvár történetéből I. (Székesfehérvár, 1998)
VII. A szabadságharc végnapjai
1849. augusztus 20. A városi tanács vissza kívánja venni a város pecsétjét Kapi Józsefnétől Linzer Vilmos bíró űr jelenté, hogy e városbóh eltávozása alkalmával a nemes városnak pöcsétjeit Kapi Jó(z)sef ór helyettes elnöknek átadván, miután amint értésére esett, Kapi Jó(z)sef úr a magyar katonaság által elvitetett, a pöcséteket nejétől átvenni kelletik. Fanta Károly ezennel kiküldetett tanácsnok úr az érintett pöcséteket Kapi Jó(z)sef úr hitessétői átkérvén, és azokat ez ülésnek bemutatván, ugyanezek Linzer Vilmos bíró úrnak gondviselés és hivatalos használlás végett kezéhez adattak. FORRÁS: SZVL Tanácsülési jegyzőkönyv 1849. No. 1 1. 1849. augusztus 20. A császári katonai parancsnokság utasítására a városház kapuját semleges színűre festeti a tanács Linzer Vilmos bíró és Ferenczy János urak jelenték, hogy tábornok úrnak segédtisztje által a királyi biztos úrhoz ma délutáni 4 órára meghívattván, ott találták gróf Falkenhayn tábornok urat, aki nékiek meghagyta, hogy a városház kapuja akármely színre, melynek politikai jelentősége nincsen, minél előbb befestessen. Egyszersmind egy díszes fekete-sárga zászló készíttessen és a városházára kitűzettessen. A kívántattak tellyesíttésére nézve Ferenczy János kapitány úr tegye meg a rendeléseket. FORRÁS: SZVL Tanácsülési jegyzőkönyv 1849. No. 12. 1849. augusztus 20. Francsics Károly veszprémi borbélymester naplójában megörökíti a fehérvári „honárulók": Kapi József szenátor és Valenták Anna Veszprémben történt kivégzését Reggeli 8 órakor igen sok katonaság jött. Fegyvereik voltak puska, dárda, kasza és vasvellák. 7 ágyúik is voltak, melyek közt egy fából volt készítve, izmos vasabroncsokkal ellátva. A szörnyű eső bekergeté őket a városba, hol délre mind elszállásoltattak. Csak ágyúik maradtak kinn a táborhelyen, az azokhoz tartozandó őrökkel. Városunk — dacára annak, hogy zsúfolva volt katonasággal — oly csendes volt, hogy az utcákon alig lehete egy-két embert találni, annál kevésbé katonát. Alkonyati 4 és 5 óra közt azonban egyszerre nagy nesz támadt. A katonaság csapatonként ment fegyveresen a Korona című vendéglő 840 felé, s midőn többektől ennek okát kérdeztem, feleletül kaptam, hogy valakit agyonlőnek. Alig is került bele pár óra - mialatt az utcák mind jobban teliettek emberekkel —, egyszerre csak jött nagy csapat fegyveres katonaság; köztük két egyének: egy tisztán öltözött férfi, fehérvári lakos (a hír azt kürtölte, hogy a fehérvári polgármester lett volna), olyan 50 évesnek látszó, jó kinézésű ember és egy 60 évet eláruló, agg nő. E két szerencsétleneket késéré a fegyveres katonaság a Palotai utcán ki, s mindjárt a szélső házon kívül balra kanyaroda a gyöpre, s nem messze egy kis dombot — melyre a két szerencsétlenek állíttattak - fogva körül. 840 Korona (korábban Stingli) neves vendéglő volt Veszprém belvárosában, a kispolgárság egyik fő találkahelyének számított.
