Csurgai Horváth József, Hudi József, Kovács Eleonóra: Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc forrásai - Források Székesfehérvár történetéből I. (Székesfehérvár, 1998)
V. Császári zászlók alatt
MD 329 cm V. Császári zászlók alatt A megszálló császári katonaság 1849. január 3-án vonult be Székesfehérvárra Petrichevich Horváth János ezredes vezetésével. Székesfehérvár meghódoltatása a városi tanácsnokokból álló küldöttség (Orsetti József, Fanta Károly és Linzer Vilmos) a katonai parancsnokhoz történő beidézésével kezdődött. Petrichevich a küldöttségtől a katonaság elszállásolását és ellátását követelte. Utasítása szerint a Felsővárosban helyezték el a megszálló sereget, házanként 15-15 ember kapott szállást. Ezzel egy időben a katonák élelmezéséről is intézkedtek, ellátásukat az állami „életes ház" készletéből biztosították. A császári katonaság egyik korai intézkedései közé tartozott a nemzeti színek használatának megtiltása. A megszállás másnapján az Állandó Bizottmány jegyzőkönyve már megörökítette a fehérvári polgárok panaszát „a magyar minis(z)terium(ot), a városi tanács(ot) és a polgárságot becsmérlő dalokat" énekeltek a császári sereg katonái. Petrichevich még ugyanaznap ígéretet tett katonái megfékezésére, a város pedig a rend fenntartása érdekében éjjeli őrség felállítása mellett döntött. Utóbbiak legjelentősebb ténykedése január 4-én Fiáth Ferencnek és kísérőjének letartóztatása volt. Windischgrätz Veszprém és Zala megye császári biztosává nevezte ki Fiáthot, ezért budaőrsi táborába hívatta, útközben tartóztatták le. Fiáth Ferenc nyilatkozatát, amelyben a városba jövetelének céljáról szól, jegyzőkönyvben rögzítették, de megemlékezik erről az eseményről Fiáth is „Eletem és élményeim" címmel kiadott emlékiratában. Nyilatkozata szerint nem állt szándékában a felkínált hivatalt elfogadni. (Ennek ellentmond, hogy rövidebb időre 1849. április 16-án mégis elvállalta az ideiglenes királyi biztosi hivatalt.) A városi Állandó Bizottmány utasítására Abára, a megyei állandó bizottmányhoz szállították. A letartóztatást elrendelő tanácsnokokat az ezredes parancsára rövid időre fogságba vetették. Az eset kapcsán január 6-án feloszlatták a polgári éjjeli őrséget, majd hamarosan az Állandó Bizottmányt is. A közigazgatási teendők ellátására visszaállították a városi tanácsot, működését azonban újraszabályozták, a közgyűléseket megszüntették, az intézkedés tulajdonképpen a helyhatósági választások alkalmával megválasztott tanácsot és tisztikart állította vissza, de a képviselőtestület nélkül. A városból eltávozott tisztviselőket Petrichevich felszólította a visszatérésre és hivataluk elfoglalására. A polgármester (Hadhalmy Pál) visszatértéig tisztét a rangidős tanácsnok Baur György látta el, s vezette a tanács üléseit. 1849. január 9-én Petrichevich utasítást adott az ostromállapotot kihirdetésére, s a várost katonai irányítás alá helyezte. Elrendelte, hogy a tanács I. Ferenc Józsefhez hűségnyilatkozatot küldjön. Felszámolta a kaszinókat, olvasóköröket, kihirdette a statáriumot, végül megszüntetett minden kapcsolatot a lázadónak kikiáltott Kossuth-kormánnyal. Petrichevich uralma 1849. január 17-én szűnt meg. Windischgrätz Gyulai Gaál Eduárd tolnai megyei birtokost nevezte ki Székesfehérvár és Fejér megye királyi biztosává. A teljhatalommal rendelkező Gaál Eduárd haladéktalanul hozzákezdett a közigazgatás és az igazságszolgáltatás átszervezéséhez. Ténykedése során rendeletekben szabályozta a város életét. Legkorábbi intézkedései között szerepelt a katonai kórház költségeinek a városra történő hárítása, amely ellen a polgárok eredménytelenül tiltakoztak. A magyar táborban tartózkodó városi tisztviselőket és a megbízhatatlannak
