Csurgai Horváth József, Hudi József, Kovács Eleonóra: Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc forrásai - Források Székesfehérvár történetéből I. (Székesfehérvár, 1998)
IV. A honvédelem szolgálatában
1848. szeptember 26-október 1. A kormánylap beszámolója Jellasics Fehérvárra vonulásáról és az azt követő hadi eseményekről Fejér megye oct(óber) 1. Meg kellett tehát érnünk az időt, hogy a gyülevész horvát nép, mint pusztító sáskasereg, megyénket végig letarolja. Múlt hó 26-ikán minden ellentállás nélkül fülhasító zsívió, és ugatásszerű danolás közt rohantak székvárosunkba. Istenem! Milly nyomorék nép, milly rongyos, milly éhenhalt! Nem méltó, hogy a leget 445 fogyassza, nem méltó, hogy egy csoportban lepje a föld színét. Es ezen csorda, ezen zabon tengődő emberfaj akarja kiirtani az erőteljes magyart! Kaczagni tudnék teljes erőmből, ha ezen rongy nép feletti szánalom nem venne kedélyemen. Jellachich ezen gyülevész nép főnöke (par nobile fratrum 446 ) esti 1 1 óra felé érkezett meg, ünnepélyes kíséretében, előtte vonultak ágyúi, illetőleg az ausztriai császár kais(er) Kön(ig) ágyúi égő kanóczokkal, körülötte sereglettek a hon kenyerén hízott, s hűtlenül elpártolt jellem és szellem nélküli Hardeggek, utána a granitsárok, 447 zsívióval hasogatva a leget, melly néma volt, és megállott e csorda láttára. Jellachich tán golyótól, vagy megrohanástól féltette nyomorult eszköz életét, pedig ha tudná szegény, hogy honunkban a gazokat kötéllel szokták kivégezni, nem félne a golyótól. Még aznap este 27 ezer emberre tett rendelést, 13 ezerre a városnál, 14 ezerre a megyénél. 27-én nagy csomag magyar és német nyelveni nyilatkozványokat küldött a városházához, kiosztandókat a nép közt. A nép ha kezdetben hinni akarta is a czifra hazugságokat, már estére tökéletesen meggyőződött, miként a horvát bán nem más, mint rablóvezér. A kiéhezett, s felhízás végett statarialiter 448 idehajtott csorda elkezdett rabolni, fosztogatni, a szőlőhegyeket letarolta, feltörte a pinczéket, s a bort eleresz(t)gette, a lakosok marháit istállóikon leszúrta, a legelőn agyonlőtte, a kenyeret szállítók lovait, kocsiját elvette, az ökröket levágta, s a szekereket tűzre hányta. A nép szeme felnyílt, s belátta, hogy Jellachich minden szava, minden ígérete hazugság, s bánkódni kezdett, hogy a felszólításra rögtön kaszát nem ragadt. Jellachich népe áll mintegy 9—1 0 ezer rendes katonából, 400 hűtelen vasas németből, 30-40 nyomorék huszárból, 25 ezer legrongyosabb bocskoros, ködmenes, mezítlábos, veres sapkás, gatyás, bottal, fejszével, puskával, kaszával fegyverzett bugerből 449 , és mintegy 2-300 szere(z)sánból. Hogy az olvasónak fogalma legyen a szere(z)sánról egyet megkísérlek lerajzolni, ha ugyan olly ocsmányat lehet rajzolni mint a szeresán. Képzeljen az olvasó egy apróra nyírett hajú veres sapkás czigányt, mellynek rongyházi testét veresre festett szűr fedi, nagy ülepű gatyában, mellynek szára bocskorba van fűzve, veres mellénnyel, pőre üngösen, hosszú csövű puskával, tüstőjében két pis(z)toly, és hosszú késsel, s az lesz a szeresán. Ezen népet csak külseje teszi ijesztővé, különben gyáva, potom, s csak védetlen ember irányában hős. A szomszéd Seregélyesre mintegy 200 kicsapott rabolni, 36 huszár szétrezzentette őket, s többet agyonvert. Bizony, bizony vas a feje Jellachichnak, a hatalmas bánnak, hogy illy hitvány néppel Magyarországra mert jönni, és nagyon ostobáknak kell lenni azon tanácsosoknak, kik hinni tudták, miként a magyar népet ezen baromcsorda képes osztrák járomba fogni. Uraim! Ott a magasságban, tudjátok meg, miként a mártiusi szabadság a magyar nép szívében nem hitvány gaz, mellyet illy uszított csorda könnyen letaposhat, hanem óriás cser, mellyhez a fejszés vágni 445 leget=levegőt 446 par nobile fratrum = nemes atyafihoz illően 447 granitsár=határőr katona 448 statarialiter=azonnal, rögtön 449 buger (Burger) = polgár
