Csurgai Horváth József, Hudi József, Kovács Eleonóra: Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc forrásai - Források Székesfehérvár történetéből I. (Székesfehérvár, 1998)
IV. A honvédelem szolgálatában
csak kétkedve mer, nem hitvány nádszál, mellyet egy kis forgószél megcsóvál, hanem merev sziklacsúcs, mellyen a haragos villámok éle is megtompul. Kossuth jóslata, miszerint Jellachich Magyarországba ütése, Magyarország szabadsága, hiszem hogy teljesedni fog, mert már félben áll. Szerencséje e nemzetnek hogy ép(p)en Jellachich, és olly hitvány nép nyúlt szabadságához. Ezen garázda nép rablása, dúlása egész a kétségbeesésig felkorbácsolta a népdühét, a nép megtanul győzni ezen futóhomokhoz hasonló ellenségen, és győzelmei által bátorrá sőt vakmerővé válván becsületes ellenséggel is szembe merend állani, s szabadságát megvédendi. Köszönet önnek drága Jellachich, kedves bán! Hogy népünket sziszékonyságából felverte, köszönet hogy győzni tanítja. A horvát rablóknak naponként 300 mázsa húst, 18 m(ázsa) sót - 900 akó bort, 1 00 öl fát, 60 000 kenyeret kellett kiszolgáltatnunk. Keserves kötelesség, de mit tettünk volna, midőn a kedves bán azzal kegyeskedett ijesztgetni hogy népét rablásra ereszti, s jaj nekünk! A horvát csorda felhízott nálunk, s mondhatja hogy életében egyszer karácsonyja is volt, ha ugyan új esztendőt csak egy is érend közülök. 29-ikén csatára került a dolog, s a mi seregünk Pákozdnál iszonyú rombolást tett a bocskoros népben. A veres szűrös báni gárda futott a hegyek közé, mint a felszakadt katangkoró, s dicső jelét adá a vitézségnek. Több mint 300 tetemesen megsérült, mennyi maradt a csatatéren nem tudhatni, mert halottaikat eltemették. A megrettent horvát vezér három napi fegyvernyugvást kért, s mieink adtak. Boldog isten miért a nagylelkűsködés? Önök tovább is a nagylelkűt akarják játszani a nemzet rovására? Jellachich nem seregvezér, és népe nem ellenség, hanem az haramiafő, emez pedig haramiabanda, mellyet ha lehet egy csapással semmivé tenni kell, mint a sáskát, mint az elszaporodott farkast. A kamarilla pedig tanulja meg, hogy a magyar nép nem hitvány báb, mellyet gyáva eszköze Jellachich kedvére rángathat. Ugyanaz nap délután Zichy Ödön gróf e megye hajdani adminis(z)trátora Soponyán elfogatott, 450 s másnap Adonyba vitetett, onnan Lóréra, hol aznap rögtönítélet útján fel is függesztetett. Jellachichtól levelei voltak. Ebből az a tanúság, hogy Jellachichchal nem jó barátságban lenni, példát vehetnek a camarilla néhány magyar tagjai is, hogy mi sors vár rájuk. A horvátok a fegyvernyugvást használva, ma Moór felé elszöktek, hihetőleg a magyar ágyúk magva nem tetszik a rablófó'nöknek, de híjában fut, a gonosztevő hurokra fog kerülni. Holnap többet. Fejér megye, octóber 7. Számos elfoglaltatásom, s a rendkívüli körülmények miatt csak töredékes tudósításokat küldhettem helyzetünkről, most miután múlt hó 26-ika óta először lélekzem szabadon, megyém állapotját utasításom értelmében fény és árnyoldalaival sietek híven rajzolni, már csak azért is, hogy a kormánynak, s az olvasóközönségnek fogalma s tudomása lehessen egy olly megye állapotáról, mellyben az ellenség több napig vesztegel, dúl és pusztít. * Múlt hó 26-án a Fejérvár alatt tábor(o)zó magyar sereg elhagyta székvárosunkat, az ütközet helyéül Velenczét tűzvén ki. Jellachich rablóbandája, melly többnyire akkor szokott helyéből mozdulni, ha mieink hátráltak, délután 4 óra tájban vad ujG)ongások és ugatások közt hosszú renddel nyomult a város bensejébe. Ha van mit szemünkre vetni, s ha gyalázat volt gyáván megadnunk magunkat, ez nem a megye, de a város gyalázata, ámbár kérdek bárkit, ki józanon szokott és tud gondolkozni, mit tehetett volna 40 000 fegyveres rabló ellen 1800 fegyveres, de gyakorlatlan nép? Váljon felkoncoltassa-e magát? S hamuvá égettesse lakhelyét azon hitvány dicsőségért, hogy Fejérvár gyáván nem adta fel magát? Este 7 óra felé számos lovagok kíséretében égő kanóczos álgyúk ijesztgetése közt vonult be, farizeusi „isten tartsd meg Ferdinándot" zenével a rácz király, s a püspöki lakban ütötte fel sátorát. 450 gróf Zichy Ödön, helyesen Eugen (1809-1848) Fejérmegye fó'ispáni helytartója volt 1848 eló'tt. Görgey csapatai elfogták és statáriális bíróság elé állítottak, majd kivégezték.
