Csurgai Horváth József, Hudi József, Kovács Eleonóra: Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc forrásai - Források Székesfehérvár történetéből I. (Székesfehérvár, 1998)
IV. A honvédelem szolgálatában
Mù 232 Gä Székesfehérvár, szeptember 26. Ide tegnap este vonultunk be, ez már nem volt egészen békemenet. Nagyon ködös volt a reggel és minket a téves jelentések miatt jó néhányszor riadóztatták, szükségtelenül még csatarendbe is álltunk. Egypár huszárt, akik késtek, elkaptunk és a bán, miután barátságosan elbeszélgetett velük, megajándékozta őket, el lettek bocsátva. Déltájban pillantottuk meg először az ellenséget Polgárdinál. Az előőrsünkre tett hat hatástalan ágyúlövést követően elhagyta állását és Székesfehérváron keresztül visszavonult, átengedve ezt nekünk szállásként. Ma pihenőnapunk volt. A bán a Székesfehérvár körüli táborokba lovagolt. A nagy férfit a hadsereg közelebbről megismerte, minden egyes nyilvános megjelenése egy diadalmenethez hasonlított. Másként nem jöhetett, közkatonái szívének legbelsejéig ható gyakori beszédeitől, nyájasságától az általa teremtett hadsereg minden katonája egy nemzetért, ő érte lelkesedett. Azokat, akiknek megadatott hozzá közelebb állni, csodálattal töltötte el, elragadtatott szeretettel bilincselte magához. Az őszinteség, amely a homlokán látszott, a szellem és szelídség, amely a szeméből világított, a nemesség, amely az egész lényét kísérte ez mind ott lakik a lelkében, nincs egy szikrányi álnokság a szívében és ezért is nem hamis az ekkor ezer ajakból az égboltig hallatszó ujjongás, ha ő a csapatainál megjelenik; ezért nem hamis az üdvrivalgásban, amely a falakat megremegtette, ha ő a jó ügy sikerére üríti poharát, a szavakat odavetve, amelyek mélyen belevésődnek minden hallgató szívébe, ezért is nem hamis ekkor az éljen, amibe némely eleinte bizalmatlan magyar kitört, ha látta és hallotta a hadvezért. A menet holnap Pest felé folytatódik és nem kételkedem, hogy a holnapi lesz hadjáratunk legjelentősebb és legkomolyabb napja. Mint mindenütt, itt is nagyon jól vagyunk. A püspöki rezidencián van a főhadiszállásunk. A kíséret egyik legkitűnőbb személyisége Hompesch gróf. ízig-vérig régi lovassági. Nagy csalódást keltett (meglepődtem) az okokon, amelyek őt közénk vezették. O a legboldogabb körülmények között élt és bár Rimininél 393 és a lengyel forradalmi háborúban 394 , mint önkéntes, átesett a tűzkeresztségen, bár majd egy félévszázad elvonult mellette, már csak egy vágya volt, császára jogáért, Ausztria boldogságáért még egyszer harcolni, mely őt családja köréből, házától és udvarától, az élet minden kényelmétől elszakította; és csak lóval és karddal jött a hős bánhoz, aki őt rövidesen nagyon megkedvelte. Oldershausent 395 , mint ordonánctisztet osztották be. En a fogadóban vele lakom, jó barátok vagyunk. Az étkezésnél, amely rendkívül hangulatos volt, ott volt Ettingshausen őrnagy 396 , aki, mint mi minden, mind lelkesebbé vált a hadvezér iránt. Nagyon jót tett nekünk, hogy ismét egy városban lehetünk. Vettem egy fürdőt az embernek a harctérre kell mennie, hogy megtudja, milyen jótétemény ez. Székesfehérvár, szeptember 28. Általánosan lesújtó hatást gyakorolt az a hír, hogy Bubna őrnagy 397 a Miklós huszároktól 398 a bánnak átadott egy manifesztumot, amelyikben minden magyar csapatot gróf Lamberg altábornagynak ren393 Dahlen valószínű az 1830-3 l-es közép-itáliai forradalmi megmozdulások leverésére utal. 394 Hompesch önkéntesként a bán oldalán 183 1 -ben részt vett a lengyel felkelés leverésében. 395 Werner von Oldershausen. Lásd. Hauptmann: 11/127. p. 396 Siegmund von Ettingshausen (185-1855) Lásd. Hauptmann: 11/1 5. p. 397 Gróf Karl von Bubna und Littitz (185-1875), őrnagy a Miklós huszároknál, Móga altábornagy szárnysegédje. 398 Az I. Miklós cár nevét viselő 9. huszárezred. (I. osztályát júniusban küldte Mészáros Lázár Somogyba, augusztusban pedig további századai kerültek a Drávához Zala megyébe. Az ezred hajlandónak mutatkozott az ellenséggel megütköz ni.
