Csurgai Horváth József, Hudi József, Kovács Eleonóra: Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc forrásai - Források Székesfehérvár történetéből I. (Székesfehérvár, 1998)
IV. A honvédelem szolgálatában
MD 233 C& deltek alá és megparancsolta az ellenségeskedések megszüntetését. Ez a levertség átalakult gyászba, amikor a ma elrendelt indulás nem következett be. Különös, ahogy mi most mind majdnem gyűlöletet érzünk a magyar sorkatonasággal szemben, amely makacsul megmaradt a felforgató párt oldalán. Amikor a bán délben, mint mindig szép, erőteljes szavakkal elmondta, ő minden esetre a munkát, amelyet megkezdett, be is fejezi és mi holnap ismét útra kelhetünk, ezt az ígéretet üdvrivalgással fogadtuk. Mivel gróf Lambert altábornagy már Pesten van, alkalmasint aligha lesz harc. Wilhelm Hompesch Eljen a bán! Napló Adolfine 399 szamara Lepsény, szeptember 26. Éjjel 1 óra. Ma komolyra fordul a dolog, hol alszunk ma? Székesfehérváron, vagy menetközben alvás? Vagy egyáltalán nem és súlyosan sebesülten a csatatéren ezek a gondolatok, amelyek az ébresztőnél önkéntelenül eszébe ötlenek egyeseknek a csata napján, ám anélkül, Istennek hála, hogy a bátorságot csökkentené. így az éjszaka is csodálatosan szép volt, rögtön az indulásnál olyan vastag köd támadt, hogy 5 lépésre sem láttunk, az előőrs ellenségbe ütközött, csatarendbe álltunk. A bán elküldött, hogy a Hardegg-vértesektó'I 400 elhozzak egy divíziót 401 és felállítsam azt a balszárnyunkra, hogy az fedezve legyen, mert az ellenség ott is megjelent. Amikor a tüzérségnek fel kellett sorakoznia, egy árkot találtak, amit felderítettem és úgy találtam, hogy csupán egy temető kerítése volt és mögötte végződött. Jobbra a harcosaink 402 lőni kezdtek. A bán odaküldött, ne lőjenek túl messze, hanem 40 lépésre az ellenségig; ezek előtt házak voltak, amelyek mellett az ellenség földhányásokat csinált és mihelyt egy fejet megpillantott, tüzelt. Az ember a nagy ködben szerencsétlen módon nem tudta kivenni, hogy ezek parasztok voltak, a barázdákat ásták, és néhányukat lelőtték. Sajnáltam a szegény ördögöket, ez azonban nem tulajdonítható senki bűnének. Nem sokára néhány hatástalan ágyúlövés erre, a könnyűlovasok előtt hullottak alá. Parancsot kaptunk, hogy foglaljunk állást és várjuk ki a köd csökkenését. A köd gyengült és két huszárdivízió jelent meg a fronton. Két divízió vértest és 3 ágyút küldtek ellenük. A bán, akinek ez túl hosszan tartott, türelmetlenné vált és oda akart menni, én kértem és könyörögtem neki, hogy maradjon, vérteseinket talán megfutamíthatják, nagyon fontos az ügy számára, hogy az ő személye ne legyen veszélyeztetve és megígértem neki, hogy gyorsan hozok hírt. Oscarnak 403 igazán igyekeznie kellett 404 , az arcvonalhoz érve tapasztaltam, hogy az ellenség visszavonult és közel s távol belőle semmit nem érezni. Hihetetlenül rövid csaknem két órányi idő alatt tettem oda és vissza az utat és jelentést tettem a bánnak. Amikor a Schmiedl-hadosztály 405 egyforma magasságban volt vele, előrementünk egy magaslatig, ahonnan átláttuk az egész vidéket, mivel a köd egészen eltűnt. Sietve megreggeliztünk egy gróf Batthyány kastélyában 406 az ellenség egy sauve garde-ét 407 találtuk és el is hagyták, Batthyány felesége feküdt a félelemtől görcsben, néhány más hölgy a kertből fölöttébb bátran né399 W. Hompesch felesége 400 Gróf Heinrich Hardeggről elnevezett, cseh legénységű, 7. vértesezred, amelyet Csány László még a nyár közepén a Drá vától Dombóvárra és Döbröközbe vezényelt vissza, attól tartván, hogy a horvát támadás esetén átállna. Ez egyébként szeptember 1 9-én Marcalinál bekövetkezett. 401 Hompesch nyilván nem hadosztály, hanem valószínű zászlóalj értelemben használta a kifejezést. 402 helyesen: Plnkler 403 Hompesch egyik lova. 404 Oscar musste recht dran,. .. 405 Jellasics főseregét alkotó három hadosztály egyike volt, élén Schmiedl tábornokkal. 406 Hompesch információja téves volt, hisz a település két kastélyának egyikét sem birtokolta a Batthyány-család. 407 sauve garde=menedék
