Csurgai Horváth József, Hudi József, Kovács Eleonóra: Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc forrásai - Források Székesfehérvár történetéből I. (Székesfehérvár, 1998)
III. A polgári berendezkedés kialakítása
Ezen az ülésen határoztak egyébként a tisztújítás időpontjáról és helyéről is. A választók névjegyzékét a Városháza kapujára függesztettek ki, emellett 2500 példányban ki is nyomtatták. Akik a választói névjegyzékből kimaradtak május 5-éig tehettek panaszt a kerületi választmányoknál, míg a felvett személyek ellen a Központi Választmánynál lehetett kifogást emelni. A törvényi szabályozás egyik érdekessége, hogy a júniusban megrendezett országgyűlési választásokon az enyhébb vagyoni cenzus eredményeként 2040 fő, míg az önkormányzati választásokon szigorúbb vagyoni feltételek következtében 1896 fő szavazhatott. Székesfehérvár lakosságának mintegy 10%-ára terjedt ki a választójog. A több hétig tartó választási procedúra a „tisztújítási választók gyűlésével" 1848. május 8-án kezdődött. Elsőként a kijelölő bizottmányt alakították meg. Szemere Bertalan belügyminiszter rendelete értelmében a középvárosok kategóriájába tartozó Székesfehérváron 10-17 tagú bizottmányt kellett állítani. Titkos szavazással a tisztújítási elnök mellé 14 tagot választottak. Feladatuk meghatározó volt a választások menetében, hiszen a tisztségekre pályázók közül szavazásra csak azok kerülhettek, akiket e testület jelölt. A pályázók közül, szintén a korábbi évszázadok szokásainak megfelelően 3 személyt jelöltek. Meghatározták a választandó városi képviselők számát is. A törvény 12 000 lakos után 82 tagból álló képviselőtestületet írt elő, e felett minden 400 lakos után további egy mandátumot állapítottak meg. így a város népességének megfelelően 97 képviselőt választottak. A tisztújító közgyűlésre május 11-én és az ezt követő napokban került sor. Ekkor Battyhány István üdvözölte a hallgatóságot, majd a tisztikar nevében Haáder Pál főbíró a városi pecsét átadásával egyidejűleg lemondott. A választott polgárság nevében Tschida János „polgári szónok" (szószóló) köszönt le hivataláról. A választás idejére ideiglenes kapitányt, tiszti ügyészt és jegyzőt állítottak. A választásra vonatkozó jogszabály ismertetését követően a szavazatok szedésérc a kijelölő választmány kapott megbízást. A választások tisztaságának ellenőrzésével a negyedmestereket bízták meg. Székesfehérvár kilenc kerülete három helyszínen szavazott. Valamennyi tisztségre 3 jelölt pályázott. A szabad királyi városokban a szavazás titkosan történt. A tisztikar tagjai közül elsőként a polgármestert választották meg. A jelöltek közül elsöprő többséggel 1137 szavazattal Haáder Pál, korábbi főbíró nyerte el e címet. A tanácsnoki állásokra a város beosztását követve kilenc személyt választottak. Többségük nem volt aktív szereplője a márciusi és áprilisi eseményeknek. Közülük Füster János, Fanta Károly az ezt megelőző tisztújításon jutott ehhez a pozícióhoz, míg Baur György, Niczky János, Ferenczy János már korábban is tanácsnok volt. Az újabb személyek közül kétségtelenül ki kell emelni Pacsay Györgyöt és Zsömböry Edét, akik a későbbi időszakban meghatározó személyiségei voltak a város politikai életének. A választás tehát e területen is jelentős változást eredményezett: a testület 9 tagjából 4 ekkor került a város vezető testületébe. A közgyűlés napokig folytatta a tisztikar választását. Az egy hétig tartó közgyűlés május 17-én a megválasztottak eskütételével „az alkotmányos szabadság boldogító érzelmei, és egy szebb jövendő édes reményei között befejeztetett". Az első tanácsülésre a következő napon került sor. Megkezdték a helyhatóság polgári közigazgatásának kialakítását, s választmányt állítottak fel a részletek kidolgozására.
