Lélek és Élet, 1991 (1-3. szám)
1991-06-01
EGYHÁZMEGYÉNK ÉLETÉBŐL körmeneteken körülhordozták. Alkotásuk a 18. század első felében történt. A templom közelében találjuk a Kálváriát, amelyet 1755-ben építtetett Liptay János, a baranyai ezred parancsnoka. VASVÁR Búcsúi: Nagyboldogasszony, augusztus 15-én és Kisasszonynapja, szeptember 8-án. A búcsújáróhelyek alapításának három korszakát szokás megkülönböztetni. 1300-ig alapították a legkorábbiakat; 1300 és 1600 közé helyezik a második korszakot és 1600 után alakultak ki a legújabb zarándokhelyek. Ez azt is jelenti, hogy az idők változásával más-más tisztelet állt a középpontban. A korai búcsújáróhely eredeti jellege ennek megfelelően változhatott. Vasváron e változás adatokkal bizonyítható. A szentgotthárdi ciszterciták kapják a vasvári kápolnát és a vele járó szőlőt is 1198-ban. Az adománylevélben feljegyzik a „Szentkut”-at, a „Fons Sacer”-t. Vasvárnak, a Szent István alapította várispánságnak az oklevelek tanúsága szerint már 1142-ben volt - Szűz Máriáról elnevezett - plébániatemploma. Az 1241-ben itt letelepített domonkosok templomának titulusa a Szent Kereszt lett. Szent Domonkos rendje mindig különös tisztelettel övezte a Megváltó szenvedését, valamint szenvedésének eszközeit. Vasváron is meghonosodott a Szent Vér, pontosabban a Vérző Ostya kultusza. Történt, hogy egy vasárnapi misén az átváltoztatott Ostyán kilenc vércsepp tűnt fel, még mielőtt a pap a bort konszekrálta volna. A miséző megfordult, és felmutatta a népnek a vérrel hintett Szentostyát. Az eset nagyon hasonlít a nevezetes bolsenai mise csodájához, amely a 13. század második felében erősítette az Oltáriszentség tiszteletét. A vasvári domonkosok vérző Ostyájához VI. Sándor pápa 1500. június 27-én adott búcsúkiváltságot. Miért csak ilyen későn? A 15. század nagy eretneksége, a huszitizmus a két szín alatti áldozás szükségességét hirdette: ezt ellensúlyozta a vérző Szentostya kiemelt tisztelete. Sándor pápa bullája már gyakori török betöréseket említ. Az ereklye - a török elől menekítve - a győri domonkosokhoz került, majd később nyoma veszett. Vasvár Máriás-kegyhellyé alakulásának alapítólegendája is a török betörések idejére nyúlik vissza. A török a szent helyeket és szent tárgyakat nem tisztelte. Az egyik menekülő szerzetes éppen ezért még egyszer visszalépett a templomba, hogy elköszönjön a számára kedves Mária-képtől. „lm, el kell mennem, Boldogaszszony” - sóhajtott fájdalmasan; A Mária-szobor erre megszólalt: „Vigyél magaddal engem is”. A törökök egyre közeledtek, ezért a szerzetes menekülés közben az erdő egyik odvas fájába rejtette a szobrot. Később keresték, de nem találták. Aztán a kivágott fa helyén tisztavízű forrás fakadt: ennek vizében többen látták megjelenni Szűz Mária képét. De mindannyiszor eltűnt, ha ki akarták venni. A búcsújárások harmadik periódusa Vasváron a 18. század végén kezdődik el ismét. 1774-ben Batthyány József győri püspök felszentelte a „diósdi” templomot: prédikációjában a búcsújáróhelyeken szerezhető nagy kegyelmekről beszélt oly szívhez szólóan, hogy a hívek megfogadták: nemcsak ők térnek vissza évenként, hanem igyekeznek rábeszélni ismerőseiket is. Ferences harmadrendi remeték az 1740-es évektől éltek a vasvári Szentkútnál. De e hellyel elsősorban Horváth Ferenc remete neve forrott össze. A búcsújárók csak „Szent Ferenc” néven emlegették. A sági születésű férfi huszárként a lócsutakolástól megvakult. Hallotta már korábban, hogy a szentkúti víz meggyógyítja a betegek nemét. Napokig mosogatta a szemét és látása hamarosan visszatért. Egy ideig még ott maradt, de aztán hazament gazdálkodni. Néhány év múlva ismét teljesen megvakult. Fogadalmat tett, hogy ha a vasvári Szentkútnál újra visszanyeri látását, akkor örökre ott marad remeteként. Szemei meggyógyultak. Később örökségéből új fakápolnát építtetett: megszépítette, felvirágoztatta a búcsújáróhelyet. Horváth Ferenc 1896-ban halt meg. Utóda Szuper József teljesen átalakíttatta a kegy helyet: 1900-ban épült a ma is álló kőkápolna. Egy fészer formájú építménybe állítják a templomból a Szentkúthoz kivitt Krinolinos Mária-szobrot, amely év közben a jobb oldali mellékoltáron áll. A forrást Szuper József fedte be betonlappal, s akkor készültek a magas, zárt kávájú kút, valamint a vízcsorgók. A korábbi kútba a búcsúsok még bele tudtak hajolni: nagykendővel betakarták magukat és így többen meglátták a vízben Szűz Máriát. így élt századunkig a legújabbkori alapítási legenda. A Szentkút vizében megmosakodni ma is lehet. Hosszú évtizedeken át csodás gyógyulások egész sora történt a mosakodás révén. Az ennek emlékére itt hagyott tárgyakat a terület század eleji rendezésénél eltüntették: pedig a kápolnának támasztva, vagy a környező fákhoz állítva, azokra akasztva rengeteg rózsafüzér, hajfonat, hajtű, gyermekruhácskák és mankó jelezte, milyen sok-sok „ajándékot” nyertek el itt a zarándokok. Az első világháború után lourdesi barlang épült a kápolna közelében. Nevezetesek voltak a két világháború között a Szentkútnál bemutatott misztériumjátékok: a Szent Erzsébetről szólót 1937-ben több ezer ember látta. A „mosdatás” szokásáról is meg kell emlékeznünk. Elsősorban az első zarándoklatukra érkező leányok választanak maguknak az idősebb lányok vagy az asszonyok közül „keresztanyát”, akivel a forrás vizéhez mennek. A „keresztanya” vízbe mártott jobb kezével keresztet rajzol a leány homlokára, némelyik végigtörli az arcát. Háromszor egymás után. Majd megcsókolják egymást. A „keresztanya” a leánynak szentképet vagy rózsafüzért vesz ajándékba. Műrokonságnak tartják az ilyent, s beszéd közben például „mosdató keresztanyának” vagy „szentkúti keresztanyának” nevezik a mosdatót. Néhányan még emlékezhetnek a szlovén búcsújárók „Szűz ajánlás”-ára. Leánygyermekeik fehér ruhában, égő gyertyával a kezükben fogadalmat tettek a vasvári kegyszobor előtt, hogy megőrzik tisztaságukat. Aztán kiterjesztett karokkal a földre feküdtek amíg az őket kísérő felnőttek érettük imádkoztak, énekeltek. (folytatjuk) Horváth Sándor 9 1991. JÚNIUS LÉLEK ÉS ÉLET n
