A szombathelyi egyházmegye zsinati könyve (Szombathely, 2000)
VIII. A hivatásgondozás és papképzés
86 A hivatásgondozás és papképzés 214. Hitünk tanítása szerint a keresztény élet maga is hivatás. Ha ezt a hivatást komolyan vesszük, és elkötelezett keresztény élet jár a nyomában, akkor ebből kinőnek majd a sajátos hivatások: a papi és a szerzetesi hivatás. Személyek és közösségek felelőssége 215. A hivatásokért elsősorban az egyházmegye főpásztora a felelős. „A püspökök életpéldájuk, szeretetük, alázatosságuk és szerény életmódjuk által legyenek az életszentség példaképei. Ha erre következetesen törekszenek, növekszik a papi, a szerzetesi és a missziós hivatások száma. Fontos feladatuk az is, hogy felébresszék a hivatásgondozás terén papjaik és híveik felelősségtudatát, és atyaként segítsék azokat, akiket megítélésük szerint Isten a maga szolgálatára hív.132 216. A leghatásosabban a példás papi élet ébreszti a hivatásokat. Ezt látva sokan lesznek olyan férfiak és nők, főleg fiatalok, akik Isten hívását követve elkötelezik magukat az Istennek szentelt élet különféle formáira. Alázatos, dolgos életük, derűs lelkületűk, kölcsönös szeretetük és paptársaikkal való testvéri együttműködésük vonzani fogja a fiatalokat a papság felé. 217. Sokat tehetnek a hivatásokért azok a családok is, amelyek a hit, a szeretet és a jámborság szellemét sugározva, első szemináriumnak számítanak. Fontos szerep jut e téren azoknak a plébániáknak, amelyeknek életében tevékenyen részt vesznek a fiatalok. Isten egész népének ez a tevékeny összefogása a hivatások ápolásában válasz az isteni gondviselés működésére.133 218. A személyek és a közösségek felelőssége megnyilvánul a hivatások ápolásáért végzett állhatatos imádságban, az engesztelésben és a segítő szeretetben. 1 32 vö. CD 15; OT II. 2. 133 OT II. 2.
