A szombathelyi egyházmegye zsinati könyve (Szombathely, 2000)
VIII. A hivatásgondozás és papképzés
A hivatásgondozás és papképzés 87 Papképzés 219. Miután egy fiatalember eldöntötte magában, hogy a papi hivatást választja, még nagyobb szükség van hivatásának gondozására. Ennek helye az egyházi hagyományoknak és rendelkezéseknek megfeleltfen: a papnevelő intézet. Ott lesz benne világossá, hogy valóban hívta-e őt az Úr. Ezért az egész egyházmegye papsága, de hívei is, igen nagy figyelemmel és szeretettel forduljanak a papnevelő intézetek felé, ahol kispapjaik tanulnak és nevelkednek. 220. „Szükség van a papnevelő intézetekre, ahol a növendékek egész képzésének arra kell irányulnia, hogy az Úr Jézus Krisztus, a Mester, a Pap és a Pásztor példája szerint igazi lelkipásztorokká formálódjanak.” A papnevelő intézet elöljárói, tanárai ezt a Jézus Krisztust képviselik, ezért „mélyen érezzék át, hogy mennyire tőlük, az ő gondolkodás- és cselekvésmódjuktól függ a növendékek képzésének eredménye.”134 A paphiány miatt nagyon nehéz minden tekintetben megfelelő papokat találni, illetve kiválasztani a papnevelés feladatára, akik feddhetetlen élettel, lelkipásztori gyakorlattal és tudományos fokozattal is rendelkeznek. A lelkipásztori munka végzése ne akadályozza őket, hogy egész szívvel és lélekkel tovább képezhessék magukat a tudományokban, és önmagukat a papnevelés szolgálatába állíthassák. Helyzetkép Ministránsok 221. Sajnálatos tény, hogy kevés az olyan igazán elkötelezett többgyermekes keresztény család, amely forrása lehetne a hivatásoknak. 222. Általános tapasztalat szerint a ministránsokkal való foglalkozás nagy segítséget jelent a hivatások ébresztésében. A plébániák többségében sajnos nincs ministráns-foglalkozás. A lelkipásztorok egy részének ugyanis nincs ideje ahhoz, hogy a ministránsokkal rendszeresen foglalkozzék. 134 OT II. 5-6.
