A szombathelyi egyházmegye zsinati könyve (Szombathely, 2000)

VI. A szentségek és szentelmények

62 A szentségek és szentelmények A BŰNBOCSÁNAT SZENTSÉGE Teológiai bevezető' 163. „A bűnbocsánat szentségében azok a hívők, akik bűneiket a törvényes gyóntatónak megvallják, megbánják, és meg akarnak vál­tozni, a gyóntató által adott feloldozás révén elnyerik Istentől a kereszt­­ség után elkövetett bűneik bocsánatát, és egyszersmind kiengesztelőd­nek az egyházzal, amelyet bűneikkel megsebeztek.”95 Helyzetkép 164. Egyre csökken a szentgyónásukat évenként elvégzők szá­ma, főleg a fiatalabbak, de egyes helyeken a felnőttek körében is. Sőt a gyermekek is elmaradoznak, egyrészt, mert nem érzik a bűntől való szabadulás örömét, másrészt azért, mert követik szüleik rossz példáját. 165. A paphiány miatt egyre kevesebb idő jut a lelkivezetésre, főleg az ünnepek előtti zsúfoltságban, holott az ilyen alkalommal gyó­nóknak lenne erre leginkább szükségük. 166. Több helyen előfordul még a mise alatti gyóntatás, és így az érintett hívek egyik szentségre sem figyelnek eléggé. Rendelkezések 85. § A lelkipásztorok igyekezzenek erősíteni híveikben a bűntudatot és a megtérés utáni vágyat. Ezért gyakran beszéljenek a bűn és a bűnbánat teológiai értelméről. Az egyházi év folyamán né­hányszor (pl. ádventben, nagyböjtben, az iskolaév kezdetén és vé­gén) tartsanak bűnbánati liturgiát. Ezek jól előkészítik - de nem helyettesítik - az egyéni gyónást. 86. § Ilyenkor hívjanak több papot, hogy a bűnbánati litur­gia után a gyónóknak ne kelljen hosszabb ideig várakozniuk. Bűn­bánati liturgia keretében közös feloldozás nem adható. 95 CIC 959. kán. vö. LG 11.

Next

/
Oldalképek
Tartalom