A szombathelyi egyházmegye zsinati könyve (Szombathely, 2000)
VI. A szentségek és szentelmények
A szentségek és szentelmények 63 87. § Híveinkben tudatosítsuk azt is, hogy a szentmise bűnbánati cselekménye nem helyettesíti az egyéni gyónást, illetve feloldozást. Vagyis, akinek halálos bűne van, gyónás nélkül nem járulhat szentáldozáshoz. 88. § A gyóntatás ne mise alatt történjék. Ezt a hagyományos gyakorlatot kezeljük kivételes esetként. A lelkipásztor gondoskodjék arról, hogy a mise előtt vagy más alkalommal a híveknek rendszeresen legyen módjuk a gyónásra.96 Erről tájékoztassák a híveket. 89. § A gyóntató türelemmel hallgassa meg, és megfelelő módon segítse a gyónó bűnvallomását. Hasznos, ha - a gyóntatószék közelében - elhelyezünk egy gondosan összeállított „lelki tükröt”. 90. § Az elégtétel kiszabásánál vegyük figyelembe a gyónó bűneinek sajátos voltát, és olyan elégtételt adjunk, amely konkrétan az elkövetett bűn orvoslására szolgál. S ne elégedjünk meg néhány sablonos imádság elmondatásával. 91. § A gyóntatószék mellett - ahol arra igény és lehetőség van - alakítsunk ki gyóntatószobát is. 92. § Kórházakban és öregotthonokban a gyóntatást nagy körültekintéssel végezzük, hogy a gyónási titok sérelmét elkerüljük. Általános feloldozás azonban nem adható. A BETEGEK KENETÉNEK SZENTSÉGE Teológiai bevezető' 167. Amikor az egyház gondjába veszi a betegeket, magának Krisztusnak szolgál az O titokzatos testének tagjaiban. Jézus példáját követi, aki „ahol csak megfordult, jót tett, és meggyógyította a betegeket”.97 A betegekről való gondoskodást lelkünkre kötötte.98 96 vö. Instructio de cultu Mysterii Eucharistici 35. 97 vö. ApCsel 10, 38 98 vö. Mk 16, 18
