Széchényi Miklós: A Szent György vértanúról nevezett Jaáki Apátság története (Budapest, 1901)
A SZENT GYÖRGY VÉRTANÚRÓL NEVEZETT JAÁKI APÁTSÁG TÖRTÉNETE 61 falon felvitettek és vele a tervezett boltozat alatt két csatlakozó törpe oszlop képeztetett, a melyek a hevederek és keresztbordák alátámasztására szolgáltak volna. A főhajót azonban a XIII. században nem boltozták be a tervezett alakban, hanem egyenes fafedénynyel látták el, a mely fedényzet elpusztulván, az 1663. évben Tolnay apát által újra építtetett. Az egyenes fedény alatt, még a restaurálás előtt látható volt egyszerű és primitiv festett fries is Tolnay fejéből származik, azon egyszerű oknál fogva, hogy a falak felső része a korábbi tűzvész és az időjárás rongálása következtében körülbelül egy és fél méter magasságban durva régi kövekből tégla felhasználásával újra rakatott, és az előbb említett fries ezen újra rakott falon volt. Tolnay apát idejéből származott a főhajó újra épített négyzet alapú pilléreire és a déli falra emelt boltozattal ellátott cella- és refectorium-épitkezés, a mely a főhajó déli ablakait elfödte, minek következtében — bár a templom északi oldalán eredetileg ablakok nem terveztettek — a szakaszok középvonalainak megfelelőleg ablakok vágattak, a melyek a fal külső részén levő pillérosztásokkal jöttek összeütközésbe. A két zömök tornyot még a XVII. században átépítették régi kövek és szobrászati részek felhasználásával, és hagyma alakú rézsisakkal fedték be, a melyeket az 1785-ben dúló vihar lesodort. Helyükbe Karácsony János apát a jelenlegi restaurálás előtti téglasüvegeket építette, a melyek szarufákra kapcsolt fél tégla vastag oldalakkal voltak ellátva. Mindkét torony falazata oly rossz állapotban találtatott, hogy lebontásukat a második emelet magasságáig kikerülni nem lehetett. A tornyok magas, oldalaikon kihajlott piramis kősüvegeket kaptak, a melyek belül nyolczszögben falaztattak, az oldalak behajlását meggátlandó. A tornyok csúcsán kőből faragott keresztvirág van. A tornyok süvegeinek Karácsony János apát alatti restaurálása alkalmával, az óralapnak helyt adandó a legfelső emelet fölé, mintegy két méter magas felfalazás tétetett, a mely felfalazástól a tornyok újra építése alkalmával el kellett tekinteni és igy a tornyok alacsonyabbá váltak, a mi a templom stylusának és zömök, erőteljes formáinak jobban megfelel. Az északi torony a tulajdonképeni harangtorony, mig a déli ennek pendantjaképen állíttatott. Ezen északi torony kórus magasságában képzett helyisége oszlopos fülkékkel van díszítve. Világítását a fülkék feletti közablakokból nyeri, melyek közül az egyik eredetileg nem e helyiségre volt tervezve, hanem a templom nyugati homlokzatán a két torony közötti rózsaablaknak szolgált volna, ha a kapuzat magas arányaival e helyet el nem takarja. A két torony között áll a nagy arányú gazdag kapuzat, a melynek főfal előtti része csúcsíves, mig a fal vastagságában levő ivezete félkörös. Építésére nevezetes és figyelemre méltó, hogy a fal vastagságában levő része egyidejűleg építtetett és örnamentátiója utólag faragtatott meg; külső része azonban, előre terv szerint kifaragott kövekből épült. A kapuzat külső része is eredetileg félkörre volt tervezve, mit bizonyít, hogy a kapuzat
