Széchényi Miklós: A Szent György vértanúról nevezett Jaáki Apátság története (Budapest, 1901)
10 A SZENT GYÖRGY VÉRTANÚRÓL NEVEZETT JAÁK1 APÁTSÁG TÖRTÉNETE mint Bas comes fiai között Kenéz nevű vasmegyei birtok miatt per támadt. A perben, mely királyi utasítás folytán András pozsonyi főispán és országbíró előtt folyt, a felek egy határigazitási iratot mutattak fel, a mely a jaáki apátnak — nevét nem ismerjük — pecsétjével volt ellátva.1 Ily formán a jaáki apátság 1240-ben már fennállott s az apát szerepelt. Kétségtelen, hogy ebben az időben a monostornak is kellett már léteznie, még pedig benépesítve a szerzetes lakókkal. Nem lehetetlen azonban, hogy a templommal akkor még nem készültek el egészen. Talán valami fennakadás történt az építkezésben, talán épen mert oly fenséges arányokban, oly művészi tökéletességgel, oly mérhetlen nagy gonddal készült minden, húzódott el a munka, késett a befejezés. De nincs kizárva az sem, hogy már előbb készen állott minden. Az alapítvány koronája, a gyönyörű Istenháza is ott ékeskedett már a Jaák községet uraló dombon, fehér falaival, égbe nyúló tornyaival messze földre hirdetve az alapitó lángbuzgalmát, mely költséget nem kiméivé, a legszebbet, a legjobbat áldozta fel Istennek, hogy méltó hajlékban dicsértessék az O szent neve mindörökké. És ekkor bocsájtotta az Úr hatalmas keze szegény hazánkra a vésznek, a szerencsétlenségnek, a halálnak sötét fergetegét. A tatárok 1241 elején elözönlötték az országot. A rákövetkező év kemény telén, körülbelül februárban, átkeltek a befagyott Dunán, sőt betörtek Ausztriába is, Németujhelytől Bécsig pusztítva, gyilkolva. Vájjon nem érintette-e ekkor egy száguldó csapat Jaákot is? Nem öldöste-e le a monostor lakóit? Nem gyujtotta-e fel a templomot? Ezekre a kérdésekre nem kapunk feleletet sehol. Csak tizennégy év múltán hallunk ismét az apátságról, a mikor épen nagy ünnepet ültek a monostor falai közt. Az apátnak és szerzetestársainak szivét a sok szenvedés, a nagy szomorúság évei után most először tölté be a megnyugvás, az öröm érzete. Az alázatos könyörgés, a kétségbeesett esedezés tompa hangja után most csendült fel először a templom falai közt örvendetes énekszóban a hálaadó Te Deum, midőn 1256-ban május 2-án az egész környékből összesereglett hivek jelenlétében megünnepelték a templom felszentelését. A megjelent előkelőségek között ott látjuk azt a bizottságot is, a melynek tagjai, mint a király által a várföldek visszavételére kirendelt birák működtek ekkortájt Vas vármegye területén. A bizottság Omode győri püspökből, Favus pannonhalmi apátból, Ábrahám és Herbord comesekből állott, és minden valószínűség szerint azon okból jelent meg e napon Jaákon, mert a felszentelést Omode püspök, a kinek egyházmegyéjéhez akkor Jaák tartozott, végezte. Erre mutat az a körülmény is, hogy a bizottsági tagok már jó eleve tudták, miszerint május 2. napján Jaákon lesznek. 1 Wenzel VII. 108. Hazai okmánytár IV. 27.
