Gál József: Schola Cantorum Sabariensis (Szombathely, 1996)
WERNER ALAJOS ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA - Zeneszerzői munkássága
ZENESZERZŐI MUNKÁSSÁGA ségét, Jézus istenségének teológiáját és a Kálvária tragikumát, itt-ott szerencsésen beszőtt atonális hangszereléssel. A feltámadás és mennybemenetel fenségén üde gyermekhangok ujjonganak. Döbbenetes erő hömpölyög a hetedik tételben: Krisztus második eljövetele, bírói méltósága és örök királysága ünneplésén. Finom »fehér hangok« és tündöklő ritmika emeli ki a Szentlélek istentanát. Hatalmas uniszónószerű akkordok dicsőítik Krisztus Egyházának egységét, szentségét, katolikumát és apostoli alapokra helyezését. A szentek egyessége vigasztaló balzsam a hangszerelésben is, hasonlóképpen a következő tétel: a bűnök bocsánatának lehetősége és megvalósítása az Egyház oldó hatalmában. Az ember apoteozisa: a test feltámadásának és az örökéletnek krisztusi ígérete.” „A hatalmas Credo súlyosabb drámai, s az összes részek közül a legerősebb deklamációjú.” IV. Sanctus „A háromszoros Sanctus rövidebb, lendületes alkotás, és a Föld vallomása az isteni Szentségnek. Forró érzelmességét, akkordjainak fölfelé gyüremlését még az iménti amen-viharzás hullámai hordozzák. A végső ezüstös kicsengése feledhetetlen.” „A Sanctus témája igen melodikus, feldolgozása kánonszerű. Gyors középrésze után fortissimo Hozsanna fejezi be.” V. Benedictus Szépséges csodafa Benedictus, mely már az oltár Istenének, a kenyérszínbe rejtezett Felségnek illatozik. Felékesítésére Werner összesűríti minden tudását. Teleaggatja a legfinomabb elemekkel. Disszonanciák ölelkeznek egységbe, ütemek lüktetnek változatosan, gyermekhangok bájos naivsággal kiáltott Hozsannáját visszhangként erősíti a tenor s a dicsőítést legfelsőbb fokára szökteti a szoprán szólam kristályos magas »g«-je. Igazi »musica sacra«, amilyen megilleti a titkok mély tengerét, az Oltáriszentséget.” „A Benedictus tiszta lírai színekben tartott része a misének: halk befejező akkordja szép hanghatást adott.” VI. Agnus Dei „Hármas tétele is érzelmi szépségekben és dinamikai hatásokban bővelkedik. Az Isten bárányával való egyesülés vágyát a tenor igen magas, szenvedélyes szólama hordozza. Mellette alázkodik az érdemtelenség bűnbánata, a tisztelő tartózkodás és imádat refrénje, meleg bizalommal olvadó hangokon. Az egész mű egyetlen felséges magasztalás. Felépítésében és színképest szólamosításában változatos, gondolatritmusokban és eszmei szimbólumokban gazdag, de mindezek fölött szerves egész, melyben az egyik rész — az önállóság sérelme nélkül - a másikra utal: a Kyrie a Glóriára, ez a Sanctusra, a Sanctus a Credora, a Benedictus a Sanctusra is meg az Agneus Deire is. Werner, mint igazi költő, a szentmise kerekded cselekményét a benső szerkezet, a tökéletes kompozíció művészetével zenésítette meg.” „Az Agnus Deiben ismét szóló szólam koncentrál és együttes felel rá. A szép dallamú téma, mint a Kyriéje, cmollban jön ismételten, melyre az együttes »Miserereje« felel. A gyönyörű témát önálló kidolgozásban merítik ki a szólamok.” A bemutatón a szólót Szendy László énekelte, az orgonakíséretet Surányi Béla adta. Heintz Fülöp ekképpen méltatja a zeneművet.4 39
