Gál József: Schola Cantorum Sabariensis (Szombathely, 1996)

ELŐSZÓ

Szombathelyen hat évtizeddel ezelőtt több mint 10 éven át működött a Schola Cantorum Sabariensis énekkar. A kórus múltját idéző emlékekből állt össze e könyv anyaga.

Zenei együttesről emlékezni - fennmaradt hangzó dokumentum hiányában - természetesen csak nagyon szubjektiven lehet. Mégis, mit jelentenek ma ezek a visszaemlékezések? Az énekkar tagjainak a legtöbbet, hiszen ők személyesen részt vettek a napi munkában; a kortárs hallgatóknak is sokat, emlékeztetve a régi egyházzenei és koncertélményekre. Nekünk, kései utódoknak nyilvánvalóan egészen mást: a szakmabelieknek a hozzáértés, a következetes, áldozatkész pedagógiai és művészi munka példáját; a lokálpatriótáknak pedig büszkeséget, a szűkebb vidéki kereteket szétfeszítő tevékenység évtizedek múltán is élő eredményét.

Az újságcikkeket, híradásokat, dokumentumokat, leveleket, visszaemlékezéseket olvasva egy nagyhatású személyiség, dr. Werner Alajos képe rajzolódik elénk: pap, teológus, karnagy, orgonaművész, zeneszerző, zenetudós, de mindenek előtt pedagógus. Ez a sokoldalúság fáradhatatlan alkotóerővel, töretlen hittel, tehetséggel együtt eredményezte a kórus létrejöttét, tevékenységét, működését.

Sajnos, a háborús idők, majd a következő évek-évtizedek nem kedveztek a továbbfejlődésnek, egy ígéretes nemzetközi karrier kibontakozásának. Hogy a fennmaradt emlékek törékeny tükrében mégis követendő példát láthatunk, köszönet érte mindenkinek, aki hozzájárult a könyv létrejöttéhez, különösen Németh Jánosnak, Szombathely-Szőllős kanonok-plébánosának, aki évtizedek óta gyűjti és őrzi a kórus dokumentumait.

Szombathely, 1996. június 27.

Németh Pál