Gál József: Schola Cantorum Sabariensis (Szombathely, 1996)
WERNER EMLÉKEZETE
WERNER EMLEKEZETE JAMBRICH IGNÁC, Sárvár Újmisémen Werner tanár úr volt a szónokom. Dr. Székely László, kó'szegi apátplébános úrral jöttek el Ujmisére. A tanár úr magyar nyelven beszélt, de oly szépen, oly érthetően, hogy a magyarul nem beszélő' idős emberek is megértették és nagyon sokáig emlegették a szónokot, akinek szikár arcán angyali mosoly játszadozott. Ajándékba egy borítékot kaptam, egy intenciót és oly nagy stipendiumot, hogy alig mertem hinni a szememnek. Egy LIBER USUALIS-t is kaptam, a következő' sorokkal: „...hogy mindig énekes lelkülettel vállalja a papi élet nehéz, de édes igáját! 1942. június 24. Werner Alajos.” Ez az egyetlen eset, amikor magázott. Mindig tegezett. Evek múlva megszidott, miért nem tegezem vissza. Nem tudtam, nem bírtam visszategezni, tanár úr helyett azonban Lujcsi bácsinak hívtam. Amikor beteg voltam, ezeket írta: „Per multos tribulationes oportet nos intőire in regnum Dei”. 55 éves születésnapomra kedves levelet kaptam, amelyben azt írta, hogy majd aranymisémen emlékezzem meg újmisés szónokomról. Ezüstmisémre - sajnos - nem tudott eljönni. 60. születésnapomról sem feledkezett el. Nagyon jólesett a megemlékezése. „A vidám lélek az életkort is virágzóvá teszi” - írta levelében. KALAMAR ERNŐ, Egyházashollós 1977 tavaszán meghívtam mindkét plébániámra, hogy tartson híveimnek nagyböjti triduumot. Magas kora ellenére nagyon szívesen elvállalta. A hívek megérezték beszédeiben a szentéletű papot, minden este a szokottnál is többen voltak jelen. Egy hétig volt nálam, mert a lelkigyakorlat után kértem, hogy vendégként töltsön nálam egy-két napot. Nagyon szívesen elfogadta meghívásomat. Számomra is nagy élmény volt a vele való társalgás. De az utolsó este volt a legkegyelmesebb beszélgetés. Önmagáról sohasem beszélt, de vettem a bátorságot és megkérdeztem: hát, kedves Lujcsi, mondj nekem valamit azokról az évekről, amiket börtönben töltöttél. A szokottnál is vidámabban mondta: „Tudod, az nem is volt olyan rossz. Te nagyon élveznéd - én is nagyon élveztem - azt a vádiratot, amit ellenem szerkesztettek. Olyan dolgokat hoztak fel ellenem, amin csak mulatni tudtam. El is rejtettem, hogy majd hazahozom, ha kiszabadulok, de valahogy eltűnt.” NÉMETH JÁNOS, Szombathely Werner Alajos nem tudta elfelejteni a szőlló'si templomot. Gondolatban hazajárt és nem felejtette el a Schola 10 éves jubileumát sem. Nagy öröm volt számára, hogy már tető' alatt van a plébániaház. Többször hazalátogatott és adott jó tanácsokat. Bízott abban, hogy majd otthont talál benne az éledező' Schola. Kívánja, hogy a karácsonyi kegyelem virágozzék ki hívei lelkében, no és majd az új plébániaházban. „Azt is majd - írja levelében - a szép zengő emlékek” és „élő zengések” töltsék be. SIMON SÁNDOR, Kó'szegpaty ...A legnagyobb készséggel teljesítette azon kérésünket, hogy tanítson bennünket zongorázni, mert előtte a kántori teendőket is elláttuk káplántársammal. Nagyon szigorú volt a tanultak pontosságát illetően. Ó az íróasztalánál dolgozott, jó magam meg gyakoroltam a zongoráján. Ha melléfogtam valahol, egyszerre odaszólt: - No ezt tízszer ismételd meg! Nem jó - szólt közbe. - A ritmusra vigyázz! - Gondolata a munkán volt, a füle pedig a játékon. Rettenetesen igénytelen volt az ételt illetően. Nem reggelizett. Délben bőségesen étkezett, este pár gyümölcs, paradicsom vagy hasonló volt az étele. Italt a 123
