Kahler Frigyes: Egy papgyilkosság a jogtörténész szemével. Brenner János volt rábakethelyi káplán meggyilkolásának körülményei és az ügy utóélete (Szentgotthárd, 2005)

4. rész: Brenner János életútja - VI. Fejezet

ne vonják magukra. Azok a szentképek, amelyeket Anasztáz testvér beöltözése, illetve szerzetesi nevének neve napja alkalmából kapott rendtársaitól, az össze­tartozásról tanúskodtak. Budapesten élő rendtagok tanították a novíciusokat, ál­talában a Budai-hegyekben, vagy egy csendes, zavartalan helyen gyűltek össze néhányan, és ott hallgatták a teológiai előadásokat. Naponta vettek részt szent­misén, de mindenki egyedül ment más-más templomba, hiszen az illegalitásban működő novíciusoknak kerülni kellett a nagyobb összejöveteleket, nehogy az ál­lamvédelem felfedje, és utána letartóztassa őket. Érdekes momentum ‘Sigmond Lóránt életéből, hogy minden papír fecnit amire valamit is feljegyzett - a fel­­használása után - összetépett, és a kanárisba dobott. Tette ezt azért, ha letartóz­tatják, akkor ne találjanak semmilyen terhelő bizonyítékot nála. Az illegalitásban élő novíciusok egymáshoz fűződő kapcsolata is figyelemre méltó. Kettesével laktak ismerős családoknál, és négy-öt jelöltnél több nagyon ritkán találkozott egymással. ‘Sigmond atya azért is tartotta ezt fontosnak, mert ha valakit letartóztattak volna, akkor „csak” pár embert vitt volna el az államvé­delem, és nem egyszerre az egész közösséget. Egy év letelte után, 1951. augusztus 19-én ‘Sigmond Lóránt helynök kezébe tette le első szerzetesi fogadalmát Brenner János Anasztáz, hiszen Endrédy Ven­del zirci apát ekkor már börtönben volt. (Endrédy apát úr 1950. október 25-én hagyta el Zircet, Budapestre utazott. Azt tervezte, hogy október 29-én megláto­gatja unokaöccsét, azonban útközben titkárával együtt elrabolták. A vizsgálat legnagyobb részét az Andrássy út 60. alatt folytatták le. Bár Rákosi még a Püs­pöki Karral folytatott tárgyalások idején megígérte, hogy a zirci apátnak „egy haja szála sem fog meggörbülni”, a Grősz-perben mégis 14 évre ítélték. A bíró­ság 1951. június 28-án hirdette ki az ítéletet.) Miután a rendi vezetés már látta, hogy a kommunista diktatúrának egyhamar nem lesz vége, ezért úgy döntött, hogy a novíciusok egy részét külföldre juttat­ja két csoportban. A menekülők egyik csoportját Ausztriában, még a szovjet zó­na területén belül az osztrák csendőrök elfogták és átadták a magyar hatóságok­nak. Ezekre a fiatalokra börtönbüntetés várt. A másik csoport sikeresen Ausztri­án át Rómába, majd az Amerikai Egyesült Államokba menekült, és ott a dallasi ciszterci közösségben folytatták novíciusi évüket. A kommunista diktatúra évtizedeiben 47 ciszterci szerzetest ért súlyos üldözte­tés azért, mert nem alkudtak meg az állammal, és hű követői maradtak Krisztusnak. A rendi elöljárók azzal kívánták biztosítani a növendékek jövőjét, hogy fel­vételüket kérték egyházmegyei szemináriumokba, illetve hittudományi főisko­lákra. Brenner János Anasztáz az 1950/51-es tanévet a budapesti Hittudományi Akadémián végezte civil hallgatóként. A tanév befejezése után felvételét kérte a szombathelyi egyházmegye kispapjai közé. Felvételi kérelmét Kovács Sándor 165

Next

/
Oldalképek
Tartalom