Horváth József - Molnár László (szerk.): Kunc Adolf emlékére. Emlékkönyv Kunc Adolf premontrei prépost születésének 150. évfordulója alkalmából (Szombathely, 1993)
ELŐADÁSOK - Victor András: Rejtett „pedagógiai” hatások
szavak formájában. Mi következik ebből? Az, hogy a tévé előtt ülő ember számára előbb-utóbb megszokottá válik a kommunikáció egyirányúsága; lassan beleszokik abba, hogy „Nem értem, de nem baj, mert ő úgyis mondja tovább”. Vagyis hozzászokik valamiféle kommunikációs igénytelenséghez, amely lemond arról, hogy a másik emberre odafigyeljen, hogy a másik emberhez viszonyuljon. Pedig a megértés kulcsa mindig a másik ember. A masszív tévé-néző dialógusok helyett monológokat hallgat, és monológokat mond (megjegyzéseket tesz - természetesen tegezve - a képernyőn látott személyekre). 8. Tantárgyak, tudomány Aa, iskolában, a tanórákon - a kinyomtatott tantervek mellett - működik egy ún. rejtett tanterv is. (Ezzel kapcsolatban Szabó László Tamás idevágó írásaira szeretném fölhívni a figyelmet.) Lehet, hogy az előbbi mondatban a „mellett” nem is igazán jó szó; talán jobb lenne a helyett Arról van szó ugyanis, hogy ami ténylegesen eljut a gyerekekhez, az nem is annyira a tantervben - tankönyvben leírt tananyag, hanem az, ami (rejtetten) „benne van a levegőben”, benne van a közgondolkodásban és a tanár/nő gondolkodásában. Mindannyian tele vagyunk rejtett üzenetekkel a saját tantárgyunkra-tudományunkra vonatkozóan, s egész lényünkkel, gondolkodásmódunkkal ezt közvetítjük tanítványaink felé. Általánosan ezt úgy fogalmazhatnánk meg, hogy a tanár az egyéniségével nevel elsősorban, s nem a konkrét mondataival. Véleményem szerint ez a magyarázata az orosz nyelv tragikomikus tanítási kudarcának Magyarországon. Nem az volt az igazi probléma, hogy nem voltak jól felkészült tanárok; hogy nem hosszú éveken keresztül viszonylag kis óraszámban, hanem inkább kevés évig nagy óraszámban kell idegénnyelvet tanítani, stb. Az igazi ok szerintem az volt, hogy a tudatunk mélyén működő rejtett tantervnek az volt az üzenete (föltehetően még sok orosztanárban is!), hogy „oroszul pedig nem kell megtanulni” (ezért-azért-amazért). A rejtett hatás a jelek szerint sokkal erősebb volt, mint a több évtizednyi erőfeszítés. Közelítve a természettudományokhoz: egy fizika és kémia órákra jellemző rejtett üzenet az, hogy „a tudománynak - s az azt képviselő tanárnak - mindig igaza van, s a valóság ennek nem mondhat ellent”. Ez a tartalma annak a rejtett tanterv szerinti viselkedésnek is, amikor pl. egy kémiatanár a vizsgálat után a kémcsőben lévő fekete port körülviszi az osztályban, mindenkinek megmutatja, s arról győzködi a gyerekeket, hogy a kémcsőben látható (?) tűszúrásnyi folt az a piros, amiről ő előre megmondta, hogy ez a fekete most pirosra fog változni a reakció következtében. Egyetlen gyerek sem látja a pirosat (feltehetően a tanár is csak odaképzeli), de ez „nem baj”, a lényeg a „tudomány és a tantárgy igaza”. Bizonyára fizikaórán is számtalanszor előfordul ilyesmi. A rejtett pedagógiai hatás és üzenet ezekben az esetekben a diák számára a következő: „az iskolában nem az a fontos, amit valóban látok, hanem az, amit látnom kellene”. 78
