Horváth József - Molnár László (szerk.): Kunc Adolf emlékére. Emlékkönyv Kunc Adolf premontrei prépost születésének 150. évfordulója alkalmából (Szombathely, 1993)

ELŐADÁSOK - Victor András: Rejtett „pedagógiai” hatások

Utolsó példám a rejtett hatásokra egészen közelről érinti a fizikát, s azon belül a Foucault-kísérletet. Tudatában vannak-e Önök, kedves fizikus barátaim, hogy amikor leírják az ingamozgást, s elemzik a Föld és az inga gravitációs kölcsönhatását, valamint ebből következően a lengő inga energiájának periódikus változásait, szóval: amikor erről beszélnek a tanítványaiknak, akkor Önök egy rejtett pedagógiai hatásnak engedelmeskednek? Hiszen meggyőzően továbbítják a diákok felé azt a fogalom-rendszert, amibe „belenőttek”, pedig közben nyilván tudják, hogy az einsteini általános relativitáselmélet megalkotása (és elfogadása) óta nem szabadna tömegvonzásról beszélnünk. Ma már tudjuk, hogy gravitáció mint olyan nem létezik, csak a négydimenziós téridő-rendszer görbülése a tömegek közelében. S évtizedek óta mégis gravitációról tanítunk. Talán azért, mert még nem vagyunk egészen biztosak az általános relativitáselmélet helyességében, s ezért még - biztos, ami biztos - kicsit várunk? Nem hiszem. Ennél sokkal valószínűbb az, hogy a régi fogalom - és így a régi látásmód, a régi világkép - olyan erősen gyökerezik bennünk, hogy nem tudjuk átfogalmazni. Észre sem vesszük, hogy régi módon gondolkodunk, mert ezt a „régit” tartjuk természetesnek (és talán egyetlennek is).

Igaz lenne az a „bon mot”, hogy a régi elméletek nem az új elmélet bebizonyításával halnak ki, hanem csak a követőikkel együtt?

79