Horváth József - Molnár László (szerk.): Kunc Adolf emlékére. Emlékkönyv Kunc Adolf premontrei prépost születésének 150. évfordulója alkalmából (Szombathely, 1993)
ELŐADÁSOK - Horváth Lóránt Ödön: Szombathely és a premontreiek
Horváth Lóránt Ödön Szombathely és a Premontreiek Nem ok nélkül emlegetjük a régi latin kifejezést, mert valóban minden városnak, tájnak, országnak megvan a „szelleme”: az (ín. „genius loci”. Ezt a sajátos jelleget sok minden alakítja ki: a táj, a földrajzi fekvés, lakóinak szokásai, hagyományai, a történelme, de formálja a vallás, a vallásosság, és a benne élő, működő szerzetesrendek is a maguk lelkiségével, karizmájával. Szombathely legősibb szellemét, Savaria latin kultúrájának emlékét őrzik a Szent Quirinus bazilika alapfalai, mozaik padlója, a római utak, a feliratos kövek. S ha valakinek, akkor leginkább az itt született Szent Mártonnak tisztelete él a város lakóinak szívében. Szombathely város és lakosságának kapcsolata a Premontrei Kanonokrenddel 1802-ben kezdődött, amikor 16 éves kényszerű szünet után a Rend újra megkezdhette működését azzal a feltétellel, hogy átvegye a már létező gimnázium vezetését, és fenntartásáról is gondoskodjék. Erre a célra összevonták a csornai, türjei, és jánoshidai prépostságokat, és azok vagyonából kellett fenntartani a keszthelyi és szombathelyi gimnáziumokat. Azt mondottam, hogy minden szerzetesrendnek megvan a maga sajátos jellege, mert az Alapító szelleme tovább él és hat a Rend tagjaiban. A Premontrei Rendet Szent Norbert alapította, aki előkelő származású, képzett fiatalember volt, a xanteni káptalan tagja, aki azonban nehezen szánta rá magát, hogy szülei kívánságára a papi pályát válassza. A csornai prépostság visszakapott épületrészében újra látható az a festmény, amely az ő megtérését ábrázolja. 40 évig volt feltekerve és elrejtve, most ismét szemlélhetjük, amint lovagi öltözetben a földön hever Norbert, mert villámcsapás sújtotta le, és szinte halljuk a hangot, amelyet ő égi hangnak vélt: „Norbert, térj vissza” és válaszát: „Visszatérek, de már nem azon, amelyen jöttem, hanem az Isten felé vezető úton”. Megtérése után csodálatos lelkesedéssel indult útra, vándorapostolként hirdette az evangéliumot, a megtérést. S amikor rendet alapított, örökségként az apostoli buzgóságát hagyta követőire. Rendje volt az első, amely főhivatásának az igehirdetést, a lelkipásztorkodást tekintette. Ezért úgy gondolom, hogy a Rend visszaállításának feltétele és célja olyan működési területet jelölt ki, amely a Rend pasztorációs jellegétől nem volt idegen: az ifjúság oktatása és nevelése. Erre a célra képezték és készítették fel a rendtagokat, mint gimnáziumi tanárokat. így lettünk tanítőrenddé. 1972-ben ünnepelték a gimnázium 200 éves fennállását a mai Nagy Lajos gimnáziumban és a jubileumra megjelentettek egy gazdag tartalmú évkönyvet, benne a gimnázium történetével. Én azonban most az 1908/9. évi Értesítőjét lapozom fel, amely a századik évfordulóját ünnepli annak, hogy a gimnáziumban premontrei tanárok tanítanak. Erre a jubileumra összefoglalták a gimnázium törté27
