Horváth József - Molnár László (szerk.): Kunc Adolf emlékére. Emlékkönyv Kunc Adolf premontrei prépost születésének 150. évfordulója alkalmából (Szombathely, 1993)

ELŐADÁSOK - Fizika Vargha Magdolna: És mégis forog a Föld. A Foucault-inga története

3. Jean Bernard Léon Foucault 1819. szeptember 19-én, egy párizsi könyvkiadó-könyvkereskedő fiaként lát­ta meg a napvilágot. Törékeny egészsége miatt nem járt nyilvános iskolába, csu­pán otthon tanult. Középszerű tanuló volt, az érettségit csak egy speciális felké­szítő tanfolyam segítségével tudta letenni. Rendkívüli kézügyessége viszont már korán megmutatkozott. Körülbelül 13 éves korától készített különböző tudo­mányos játékszereket, amelyek „lelke” egy-egy kis gőzgép volt. Kéz­ügyességében bízva választotta a sebészi pályafutást, de nem bírta a vér és a szenvedés látványát, így rákényszerült, hogy pályát változtasson. De még ezt megelőzőleg felfigyelt rá Alfred Donné, a mikroszkóp klinikai alkalmazásának tanára. Asszisztensnek vette maga mellé, a tankönyvet, melyből tanítottak, ugyancsak együtt írták meg. Donné-t követte a „Journal des Débats” tudományos rovatának szerkesztésében is, 1845-től. A fizikusi pálya felé, egy új találmány, a fényképezés vizsgálata, és egy vele csaknem napra egykorú fiatal fizikussal Louis Fizeauval való találkozása irányí­totta. Másik híres kísérletét, melyben a fény sebességét mérte meg előbb levegő­ben, majd vízben, Fizeauval együtt végezte, bár Fizeau-nál sokkal pontosabb eredménnyel. Ezért a méréséért kapta meg a „docteur és sciences physique” cí­met 1853-ban. Kezdetben saját házában felállított kis laboratóriumában dolgo­zott, de miután ingakísérletéért megkapta a Becsületrendet, III. Napóleon állást biztosított neki a párizsi obszervatóriumban. Számtalan egyéb kitüntetést is ka­pott, 1864-ban a Royal Society, a berlini és a szentpétervári akadémia választotta tagjai sorába, majd 1865-ban, Clapeyron halála után az Académie de sciences­­nek is tagja lett. A századforduló fizikatörténeti könyvei még oldalakat írnak róla, a maiak alig említik. Visszavonult, csendes életet élt, amihez azért hozzá tartozott a tudósok egy kisebb csoportja, amely minden csütörtökön az ő nie Assas-i házában tartotta vi­dám összejöveteleit. 1868-ban halt meg, 47 éves korában, agydaganatban, 7 hó­napos szenvedés után. 107

Next

/
Oldalképek
Tartalom