Horváth József - Molnár László (szerk.): Kunc Adolf emlékére. Emlékkönyv Kunc Adolf premontrei prépost születésének 150. évfordulója alkalmából (Szombathely, 1993)

ELŐADÁSOK - Fizika Vargha Magdolna: És mégis forog a Föld. A Foucault-inga története

3. Jean Bernard Léon Foucault

1819. szeptember 19-én, egy párizsi könyvkiadó-könyvkereskedő fiaként látta meg a napvilágot. Törékeny egészsége miatt nem járt nyilvános iskolába, csupán otthon tanult. Középszerű tanuló volt, az érettségit csak egy speciális felkészítő tanfolyam segítségével tudta letenni. Rendkívüli kézügyessége viszont már korán megmutatkozott. Körülbelül 13 éves korától készített különböző tudományos játékszereket, amelyek „lelke” egy-egy kis gőzgép volt. Kézügyességében bízva választotta a sebészi pályafutást, de nem bírta a vér és a szenvedés látványát, így rákényszerült, hogy pályát változtasson. De még ezt megelőzőleg felfigyelt rá Alfred Donné, a mikroszkóp klinikai alkalmazásának tanára. Asszisztensnek vette maga mellé, a tankönyvet, melyből tanítottak, ugyancsak együtt írták meg. Donné-t követte a „Journal des Débats” tudományos rovatának szerkesztésében is, 1845-től.

A fizikusi pálya felé, egy új találmány, a fényképezés vizsgálata, és egy vele csaknem napra egykorú fiatal fizikussal Louis Fizeauval való találkozása irányította. Másik híres kísérletét, melyben a fény sebességét mérte meg előbb levegőben, majd vízben, Fizeauval együtt végezte, bár Fizeau-nál sokkal pontosabb eredménnyel. Ezért a méréséért kapta meg a „docteur és sciences physique” címet 1853-ban. Kezdetben saját házában felállított kis laboratóriumában dolgozott, de miután ingakísérletéért megkapta a Becsületrendet, III. Napóleon állást biztosított neki a párizsi obszervatóriumban. Számtalan egyéb kitüntetést is kapott, 1864-ban a Royal Society, a berlini és a szentpétervári akadémia választotta tagjai sorába, majd 1865-ban, Clapeyron halála után az Académie de sciencesnek is tagja lett. A századforduló fizikatörténeti könyvei még oldalakat írnak róla, a maiak alig említik.

Visszavonult, csendes életet élt, amihez azért hozzá tartozott a tudósok egy kisebb csoportja, amely minden csütörtökön az ő nie Assas-i házában tartotta vidám összejöveteleit. 1868-ban halt meg, 47 éves korában, agydaganatban, 7 hónapos szenvedés után.

107