Horváth József - Molnár László (szerk.): Kunc Adolf emlékére. Emlékkönyv Kunc Adolf premontrei prépost születésének 150. évfordulója alkalmából (Szombathely, 1993)
ELŐADÁSOK - Sas Elemér: „És mégis mozog...”
Sas Elemér “És mégis mozog”... “Eppur si muove”... mármint a Föld, ahogy a felismeréséért sokat szenvedett, megkínzott Galilei mondja (1633). Az ember alapvető tulajdonsága, hogy érdeklődéssel vizsgálja, tanulmányozza természeti és társadalmi környezetét. E vizsgálatok, a megismerés törvényszenísége szerint a közvetlen észlelhető, megfigyelhető környezetből indulnak ki és haladnak egyre távolabbra. A természetet kutató emberek, minden korban aprólékos, gondos, sokszor fáradságos munkával végezték a megfigyeléseket és tárták fel az összefüggéseket, törvényeket. Ugyanakkor vitatkoztak olyan távoli kérdésekről, melyeknek megválaszolásához a szükséges ismeretekkel még nem rendelkeztek. Legtöbbször - és ez sok szempontból ma is így van - az ilyen még eldönthetetlen kérdésekben robban ki a legélesebb vita. Több, mint 2000 évvel ezelőtt ilyen módon tört ki a geocentrikus és a heliocentrikus világkép híveinek harca. Ezt a történetet mindenki ismeri, nemcsak a természettudományokkal foglalkozók, hiszen már sokszor volt témája íróknak, színpadi szerzőknek. Mégis érdemes megismerni két olyan gondolatmenetet, amelyek fejleszthetik saját gondolkodásunkat. A geocentrikus és heliocentrikus vita első évszázadaiban a geocentrikus felfogás hívei győztek. Ők a kezdet kezdetén a matematikát hívták segítségül állításaik igazolására. Azok a megfigyelések, amelyekből kiindultak pontatlanok voltak és látszatokon alapultak. A dolgok azonban összefüggenek. Abban az időben az emberek csak kis körzeten belül mozogtak a Föld felszínén. Kis távolságokat tettek meg és lassan haladtak. Ez megakadályozta a tévedések felszínre kerülését. Voltak azonban abban az időben is gondolkodó emberek, akik a heliocentrikus világkép alapjait mennyiségi megállapításokkal igyekeztek alátámasztani. Az időszámításunk előtti harmadik században élt két természetkutató: Arisztarkhosz és Eratoszthenesz. Az ő tevékenységük egyik szép példája, hogy a még kevés ismerettel és mérőeszközzel rendelkező, következetesen gondolkodó ember hogyan juthat fontos ismeretek birtokába. Arisztarkhosz a török partok közelében levő Szamosz szigetén élt és megfigyelései alapján megállapításokat tett az ég legfeltűnőbb égitesteinek méreteire és a Földtől való távolságainak értékeire vonatkozóan. E feltűnő égitestek természetesen a Nap és a Hold voltak. Eratoszthenesz pedig aki Sienában (Assuanban) élt, a Föld sugarát mérte meg meglepő pontossággal. Ez a mérés időben később történt, mint amikor Arisztarkhosz a számításait végezte, ezért minden távolságot a Föld átmérőjében, mint egységben adott meg. 108
