Horváth József - Molnár László (szerk.): Kunc Adolf emlékére. Emlékkönyv Kunc Adolf premontrei prépost születésének 150. évfordulója alkalmából (Szombathely, 1993)

ELŐADÁSOK - Fizika Vargha Magdolna: És mégis forog a Föld. A Foucault-inga története

keletről nyugatra fordulna, akkor a róla felemelkedő test (például a fészkéből felröppenő madár) nem térhetne vissza ugyanoda, mert az eredeti hely rövid idő múltán is kilométerekre lenne tőle. Ez pompás módja volna az utazásnak, Cyrano de Bergerac is állítja, miután saját építésű léghajóval levegőbe emelkedett, néhány óra múltán Franciaország helyett Kanadában ért földet. A tehetetlenség törvényének felfedezésével sajnos az effajta utazásoknak befellegzett, a Földről feldobott kő, fellőtt ágyúgolyó éppen ugyanoda fog visszaesni. A magasból leejtett tárgyak viszont valóban eltérülnek a függőlegeshez képest, csak éppen nem nyugatra, hanem keletre, tekintve, hogy forgó testeknél az érintőirányú sebesség s forgástengelytől való távolsággal nő.

Giovanni Guglielmi (7-1817) professzor a római Szent Péter templom tetejéről 240 láb magasból ledobott testnek a függőlegestől való eltérését vizsgálta. Ő vette észre először, hogy az eső test nemcsak keletre, hanem délre is eltérül. Kísérletét Johann Friedrich Benenberg a hamburgi Michealis torony belsejében ismételte meg, a közbülső szinteket kibontva, 235 láb magasból. De a déli eltérés - amit Guglielmi kísérletében Berzenberg a légmozgás módosító hatásának tudott be - nála is jelentkezett.

Ferdinand Reich (1799-1882) a feibergi Dreibüder aknában 158 méteres magasságnál a keleti eltérést 28 mm-nek találta, jó egyezésben az előzetes számításokkal.

Poisson lövedékmozgásokat vizsgált 1838-39-ben. Foucault az akadémián tartott beszámolójában közvetlenül is utalt Poisson elméleti munkájára, amely 1838-ban jelent meg a Journal d’École Polytecnique-ben a földforgásból származó eltérítő erőről. Saját kísérletét ennek illusztrációjaként tekintette, annak ellenére, hogy Poisson kereken tagadta az inga-jelenség megfigyelhetőségét.

Foucault első ízben a me Assas-on álló házának boltíves pincéjében kísérelte meg kimutatni a földforgás hatását az inga lengési síkjára. Az inga körülbelül egy milliméter átmérőjű és két méter hosszú acéldrótból állt, a végén öt kilogramm tömegű sárgaréz golyóval. A lengési sík már egy félóra elteltével jelentősen eltért az eredeti iránytól.

Második kísérletének - Arago, a csillagászati obszervatórium igazgatójának felkérésére - a párizsi csillagvizsgáló meridiánterme adott otthont. Az inga hoszsza itt már 11 m volt. A kísérlet eredményeiről Foucault tudományos közleményt írt „Demonstrations physique du mouvement de rotation de la Terre du moyen du pendule” címmel, amely a Comptes Rendus-ban jelent meg 1850-ben. Mivel a Pentheon-béli kísérlet sokkal közismertebb, több bibliográfia a közleményt 1 évvel előredátumozza. Foucault az Académie des Science-on is beszámolt eredményeiről 1851. február 3-án.

106