Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

A harmadik fogság valódi okai

kezdetben majdnem mind zsidók, tagjai pedig a lakosság söpredékéből toborzott gyenge erkölcsű és szadista hajlamú bűnöző és munkakerülő emberek voltak. Soraikban bőven akadtak olyanok is, akik előzőleg már a nyilas karhatalmi szervekben is kegyetlenkedtek. Egyébként a legveszedelmesebb háborús bűnösöknek is megkegyelmeztek, ha azok csatlakoztak valamelyik marxista irányzatú párthoz. A fő cél az volt, hogy félreállítsanak az útjukból minden tehetséges és bátor államférfit vagy politikust, aki nem akart velük együttműködni. A besúgók és ágensek segítségével pedig a nem kommunista politikai és társadalmi szervezetekben egyenetlenséget és széthúzást szítottak. Ezt még a katolicizmus táborában is sikerült elérniük egy kis létszámú, ún. haladó katolikus csoport szerepeltetésével.

A kommunisták, akik kezdettől fogva ellenőrzésük alá akarták vonni a társadalom minden rétegét, Debrecenben szerveztek egy csoportot haladó katolikusokból is. Több tapasztalatlan és érvényesülési vágytól fűtött fiatalember mellett néhány idegileg kimerült vagy szorult helyzetbe került pap is csatlakozott hozzájuk. Először csak ártatlan nyilatkozatokat mondattak el velük arról, hogy a nagy nemzeti katasztrófa idején feltétlenül szükséges a marxisták és keresztények összefogása. Ezek az emberek fenntartás nélkül támogatták a kommunistákat terveik végrehajtásában, és később abban is, hogy belülről bomlasszák és gyengítsék az Egyház egységét és ellenálló erejét a kommunisták vallásellenes akciói során. A háború végén ők is Budapestre tették át központjukat, és vezéreiknek Bánáss László és Balogh István katolikus papokat, valamint Szegfű Gyula egyetemi tanárt tekintették.

77