Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

A harmadik fogság valódi okai

Szerepeltetésük azért jelentett már kezdetben elég nagy veszélyt, mert a KÁLÓT vezetőit is közéjük sodorta egy háború alatt elkövetett taktikai hiba: csatlakoztak a Levente mozgalomhoz. A KÁLÓT két dinamikus vezetője, Kerkai Jenő és Nagy Töhötöm jezsuiták - állíthatjuk, hogy nagyon önfejűén - hajtották végre a két szervezet egyesülését. Emlékszem például arra, hogy a szombathelyi szeminárium egész tanári kara egyöntetűen kérte P. Kerkait, hogy utasítsák vissza a Levente ajánlatát. A katolikusok túlnyomó többsége szintén ezt szerette volna. Persze azok, akiknek a KÁLÓT belső életébe is betekintésük volt, tudták, hogy az egyesülésért nagyobb mértékben volt felelős a forrófejű Nagy Töhötöm akit - tapasztalatlansága és önfejűsége miatt - csak egyetlen cél vezérelt: állami szubvencióval átsegíteni mozgalmukat az anyagi nehézségeken.

Nagy Töhötöm politikai éretlenségéből származott egy másik, még súlyosabb hiba: 1944 végén együttműködést ajánlott az oroszoknak annak fejében, hogy nem oszlatják fel a KALOT-ot. A magyar kommunisták ugyanis bejelentették, hogy a „fasiszta" egyesületeket feloszlatják, köztük a Leventét és a vele együttműködő KALOT-ot is. Mikor az oroszok látták, hogy egy politikailag is jelentős, nagy létszámú parasztifjúsági szervezetről van szó, kapva kaptak Nagy Töhötöm ajánlatán, természetesen azzal a hátsó szándékkal, hogy a mozgalmat és annak vezetőit saját szolgálatukba állítsák.

A KÁLÓT ettől kezdve nem volt független. Terveiknél, akcióiknál igazodniuk kellett az orosz kívánsághoz, amit természetesen a magyar kommunisták sugalltak. Ráadásul állandóan a fejük felett lebegett Damokles kardja, vagyis a feloszlatás veszélye. Erről a sajnálatos helyzetről Mindszenty veszprémi püspöktől értesültem először hitelesen, amikor 1945 júniusá-78 —