Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)
A harmadik fogság valódi okai
már 1944. december 21-én összehívtak egy ideiglenes nemzetgyűlést, amelynek ők maguk jelölték ki a tagjait: hetvenkét kommunista, ötvenhét kisgazda, harmincöt szociáldemokrata, tizenkét parasztpárti, valamint tizenkilenc szakszervezeti és harmincöt párton kívüli képviselőt. Még aznap megalakították az új ideiglenes kormányt is, amelybe a kommunista, a szociáldemokrata és a kisgazdapárt két-két, a parasztpárt pedig egy minisztert adott. Rajtuk kívül orosz kívánságra tárcát kapott három tábornok és egy gróf. Ezzel akarták az oroszok elhitetni, hogy nem áll szándékukban félreállítani a polgárságot. A bíráskodást és az egész közigazgatást is a pártok kezébe helyezték. A régi közigazgatási szervek helyett minden megyében, városban és községben meg kellett alakítani egy Nemzeti Bizottságnak nevezett szervet, amely mindenütt a négy párt és a szakszervezetek küldötteiből alakult. Persze a szakszervezetekkel együtt nemcsak a kommunista párt, hanem a szociáldemokrata és a parasztpárt is a moszkoviták befolyása alá került, s így az esetek túlnyomó többségében a bírósági ítélet és valamennyi hatósági intézkedés az ő akaratuknak megfelelően dőlt el. Az ideiglenes kormánynak jutott még egy fontos feladat: előkészíteni és megrendezni 1945 őszén az országgyűlési választásokat. Tavasszal a kormányszervek Debrecenből Budapestre települtek, és ezzel az egész országra kiterjedően elkezdődött a választási harc. A marxisták mindenekelőtt arra törekedtek, hogy a lakosságot beszervezzék a Debrecenben felállított pártkeretekbe. A három marxista párt szervezésében különösen fontos szerepet játszott a politikai rendőrség, amely teljesen behálózta az országot, és állandó rettegésben tartotta az egész lakosságot. Vezetői minden megyében és városban marxisták, e— 76 —>
