Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

Az édesanya öröme

ran benézek a majorba, sőt nem egy esetben közvetítettem a plébánia, az alkalmazottak és az építészek között is. Elmondtam, hogy jónak ígérkezik a termés, a düledező, om­ladozó gazdasági épületek helyére pedig újakat építettek. A gazdaság alkalmazottai egy hosszú, földszintes épületben kap­tak szép, háromszobás lakásokat, közvetlenül ezután épültek fel az istállók, az ólak és a magtárak. A múlt ősszel - folytattam - tető alá került a tágas pajta is. Hozzátettem, hogy Mind­szenty plébános személyesen beszélte meg a vállalkozókkal a terveket, és még arra is nagy gondot fordított, hogy a bizton­sági és higiénikus berendezések korszerűek legyenek. Mikor megkérdezte, hogy megbízhatóak és szorgalmasak-e az alkalmazottak, megnyugtattam, hogy nagyon hűségesek, mivel elégedettek. Nemcsak szép, új lakásaiknak örülnek, de munkakörülményeiket is előnyösebbnek tartják, mint társai­két, akik a környékbeli birtokosoknál állnak alkalmazásban.- Tény - hangsúlyoztam -, hogy Mindszenty plébános a munkaerő kímélése érdekében a ságodi majorban több mun­kást foglalkoztat, mint amennyit a birtok megengedne vagy amennyit más birtokosok általában alkalmaznak. De azért is ragaszkodnak hozzá, mert a ságodi majorban - ellentétben más környékbeli gazdaságokkal - szívesen alkalmazzák a sok­­gyermekes családapákat is. Amikor megérkeztünk, és a kocsi megállt az új épületek mel­lett, Mindszenty édesanyja elcsodálkozott:- Nem hittem volna, hogy ilyen rövid idő alatt ekkora válto­zás történik majd itt. Először meglátogatta az alkalmazottak családjait. Minden­hová betért, és mindenütt leült pár kedves szó erejéig. A gyer­mekeknek cukorkát és csokoládét ajándékozott. Az asszonyok, — 46

Next

/
Oldalképek
Tartalom