Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

Első látogatásom Mindszenten

forradalom vezére, Károlyi Mihály a hatalmat a kommunistáknak, akik megalakították a százharminchárom napig tartó véres proletárdiktatúrát. Egyik első dolguk volt, hogy megfélemlítsék a lakosságot, ezért túszokat szedtek az ország egész területéről. Ezek között volt szegény fiam is, akit a március 21- ére virradó éjszaka vittek át a püspökvárból a törvényszéki fogházba. Ettől kezdve itt sínylődött teljes bizonytalanságban számos paptársával, sok buzgó világi hívővel és más kiváló hazafiakkal együtt.

Msgr. Géfin megint mosolyogni kezdett és figyelmeztette, hogy ne felejtse el megemlíteni Mindszenty kőszegi apátplébánossal történt esetét sem.

Az pedig úgy történt - folytatta az édesanya -, hogy engedéllyel meglátogathattam a fiamat. Ahogy megérkeztem a fogházba, az ügyeletes őr egy ablakfülkéhez vezetett, hogy ott várjak. Miközben várakoztam, arrafelé jött Kincs István kőszegi apátplébános, akiről tudtam, hogy szintén fogoly. Neki se volt nehéz kitalálni, hogy valamelyik rabra várok. Megszólított, és megkérdezte, hogy kire várok. Mondtam, hogy Mindszenty hittanár anyja vagyok és a fiamat várom. Én persze már korábban is hallottam arról, hogy Kincs apát mennyire szereti a tréfát, ezért egyáltalán nem lepődtem meg, amikor erőltetett komolysággal végigmért, majd sajnálkozva megjegyezte: „Na, maga is jól nevelte a fiát, különben aligha lett volna belőle börtön töltelék!'' Én csak hallgattam, de amikor megismételte, és hozzátette, hogy „Na, lelkem, maga erre nem tud felelni, ugye?", mosolyogva megjegyeztem: „De akkor az apátúr édesanyja se nagyon dicsekedhet a fiával!" Ezen jót nevetett, és később is többször elmesélte a tréfás helyzetet.

35