Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

Első látogatásom Mindszenten

Meddig maradt ebben a bizonytalan helyzetben a fia?

Május 19-ig, mert a kormánybiztos ezen a napon vitette haza Zalaegerszegre, majd másnap szabadlábra helyezte. Előtte azonban a lelkére kötötte, hogy munkálkodnia kell az Egyház és az állam közti jó viszony helyreállításán, ugyanis ennek fejében bocsájtják szabadon. Ezt különben, mint a nép fiától, el is várja tőle a proletárok állama - tette hozzá a kormánybiztos. Figyelmeztette, hogy sorsa ettől az eredményes közreműködéstől és attól függ, hogy a városban igyekszik-e kerülni a reakciós elemeket. Aztán nyomatékosan megmondta, hogy ne merjen találkozni a megyei tisztiorvossal és a törvényszék elnökével. A fiam egyetlen szót sem szólt, csak kiment az irodából és elhagyta a megyeházát. Másnap azonban válaszolt: a déli órákban felkereste hivatalában a tisztiorvost és a törvényszéki elnököt. Ezzel a lépésével pedig egyértelműen a kormánybiztos és a kommunisták tudtára adta, hogy nem hajlandó megváltoztatni véleményét és együttműködni velük. Természetesen figyelték, és már délután kézbesítették neki a rendőrség kiutasító végzését, amelyben Mindszentre internálták. Az állomáson vártam, és örültem, amikor megérkezett. O csak annak örült, hogy mostantól nem leszek annyira nyugtalan miatta. Nagyon megviselte, hogy akadályozták a püspöke által kijelölt munkája elvégzésében. A faluban sokat segített a plébánosnak, és annak ellenére, hogy naponta kétszer is jelentkeznie kellett a községházán, előadásokat is tartott az embereknek. Egyébként itt nálunk egyetlen kommunista sem volt. A falubeliek még mindig beszélnek az akkor tartott előadásairól. Egyik mondása szájról szájra terjedt a környéken: „Jegyezzétek meg, ha a kommunisták kezében marad a hatalom, akkor még a kaszátokra és a kapátokra is az lesz írva: állami!'' Csak augusztus

36