Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

Első látogatásom Mindszenten

megijeszteni a fiamat. Akkor átadatta vele a telefont a mellette álló rendőrnek, hogy annak adjon további utasításokat. Amikor a rendőr meghallgatta a kormánybiztost, letette a kagylót, a fiamnak pedig csak annyit mondott: „Tessék velem jönni, főtisztelendő úr!"

Felmentek az emeleti szobába, összecsomagoltatta a fiammal a holmiját, és elindultak a Fő tér felé. A fiam azt hitte, hogy letartóztatja és a rendőrségre viszi, de nem ez történt. A megyeháza közelében, egy szűk sikátorban a rendőr egyszer csak megállt, és hagyta, hogy a fiam egyedül menjen tovább. Mikor ő csodálkozva visszafordult, a derék rendőr csak annyit mondott: „Hittanár úr mehet, ahová akar, mert szabad, csak Zalaegerszegre ne térjen vissza!"

Én természetesen nem ismertem ilyen részletesen Mindszenty első fogságának történetét, ezért kíváncsian megkérdeztem, hogy hová ment.

Zalaegerszegre - folytatta az édesanya -, és amikor később megkérdeztem tőle, hogy miért nem jött már akkor haza, a fiam azt felelte: „Nekem csak a püspök parancsolhatja meg, hogy hová menjek, és amíg ő más parancsot nem ad, kötelességem ott munkálkodni és dolgozni, ahová ő helyezett." Kiment tehát az állomásra, hogy felszálljon a legközelebbi, Zalaegerszegre induló vonatra, de csak a fele utat tehette meg, mivel Zalalövőn már várta a rendőrség és a vonaton letartóztatták. Érdekes, hogy nem merték elvinni Zalaegerszegre, hanem másnap újra viszszaszállították Szombathelyre, a püspökvárba.

Meddig maradt a fia a püspökvárban rendőri felügyelet alatt? - kérdezte Géfin.

Csak március 20-ig. Ezen a gyászos napon adta át a polgári

—■'J