Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

Részletek Palágyi Andrea nővér naplójából

Éreztette velem, hogy az egész jövőm tőle függ és attól, amit válaszolok. Láthatta zavaromat, mert azzal fejezte be, hogy nem kíván azonnali döntést, gondolkozzam a legközelebbi találkozásunkig. Búcsúzóul két szelet csokoládét adott, hogy bizonyítsa jóindulatát. Ezt megettük zárkatársammal. A másik kettőt közben hazaengedték, sejteni lehetett, milyen áron.

Nehéz órák következtek számomra. Mi lesz édesanyámmal, ha nem vállalom, amit kívánnak? Ha vállalom, vége a becsületemnek az Úristen, önmagam és minden ismerősöm előtt. Társnőmet másnap hazaengedték. Sírva búcsúzott, nagyon idegesen. O is özvegy, ágyhoz kötött, súlyos beteg édesanyjával lakott együtt. Úgy érezte, minden áron haza kell térnie hozzá.

Gyötrődésemben váratlan eligazítást nyertem. A szolgálatos börtönőr sorra nyitotta az emeleti zárkákat s körülbelül harmincunkat lekísért a földszinti nagy tussolóba tisztálkodni. Öltözködés közben lopva körülnéztem, nem látok-e ismerőst? Ekkor mellettem egyik nővérünket pillantottam meg. Mivel tilos volt a beszélgetés, mozdulatlan szájjal, lehajolva suttogtam:- Hogy kerültél ide?

Az ismert választ hallottam:- Egy héttel ezelőtt házkutatást tartottak nálam és behoztak. L. és J. is itt vannak - megnevezte két ismerősünket.- Tőled is kívánják, hogy a kémjük légy? - kérdeztem.- Igen.- És mit feleltél nekik?- Természetesen azt, hogy semmi esetre sem.

Abba kellett hagynunk a suttogást, mert az őrök indítottak vissza a zárkába. De ez a rövid beszélgetés számomra elég

— 267