Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

Részletek Palágyi Andrea nővér naplójából

volt. Visszanyertem biztonságomat és a következő kihallgatásnál minden ígérgetés és fenyegetés ellenére szilárd tudtam maradni. Kihallgatom szemlátomást csalódott volt. Behívta az egyik kollégáját, és mindketten megállapították, hogy ostoba és gyáva vagyok. Internálni fognak, még édesanyám temetésére sem engednek haza. Ez volt az utolsó alkalom, hogy segíthettek volna rajtam, de én nem akarom, ám lássam a következményeket.

Ezután egy hét magánzárka következett. Közben egyszer kivittek sétálni tíz percre és adtak olvasnivalót. A hét végén lekísértek a börtönirodába. Már ott állt két, más rendbe tartozó nővér, akiket régebbről ismertem. Mindhármunk kezébe rabruhát adtak, hogy másnap reggel már azt vegyük fel, mert visznek internálni.

Délután újra jött értem az őr. Most ismét kihallgatómhoz vitt. Legnagyobb meglepetésemre azt közölte velem, mégha én gyáva és ostoba is vagyok, ők, a rendszer erős és nem félnek engem bűneim ellenére sem szabadon engedni. írjak alá egy nyilatkozatot, amelyben tudomásul veszem, hogy kettőtől öt évig terjedő börtönbüntetést kapok, ha valakinek elmondom, miről beszéltünk a kihallgatásokon. Aláírtam. Még közölték velem, hogy lakásomat csak arra az időre hagyhatom el, amíg dolgozni megyek, otthon ellenőrizni fognak. Másnap délután valóban hazaengedtek.

1957. június 12.

A Belügyminisztériumban közölték velem, hogy rendőri felügyelet alá helyeznek. A végzésen, amit alá kellett írnom, ez állott: „rendőri felügyelet alá való helyezése indokolt, mert veszélyezteti az állambiztonságot és a közbiztonságot."

— 268