Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

Részletek Palágyi Andrea nővér naplójából

A másik kettőt is hasonlóan gyötörték, hogy vállalják a kémkedést. Engem csak a harmadik napon hallgattak ki, de már elkészültem a legrosszabbra. Első alkalommal csalódtam. Kihallgatom egy piszkos, bűzös zárkában fogadott. Mivel még mindig nem tudtam elképzelni, milyen bűnért hoztak be, végre megemlítette Borbála nénit. Honnan ismerem őt, milyen kapcsolatban voltam vele, miket mesélt nekünk a fiánál tett látogatásai után, kiknek mondtam el ezeket, stb.? Végül papírt és tollat kaptam, s magamra hagyott, hogy mindent írjak le. Ezzel be is fejezte a kihallgatást.

Másnap békénhagytak, de a következő napon újra a piszkos zárkába kísért az őr. Megkezdődött a szóáradat: tudom-e, milyen nagy bűnös vagyok, népellenes emberekkel tartok kapcsolatot, ha nem lennének jóindulattal hozzám, kémkedést is rám bizonyíthatnának, és készüljek fel a szigorú büntetésre.

Másnap őröm egy ragyogó tisztára kitakarított kis irodába vezetett. Az asztalon terítő s egy vázában virág, a falon néhány giccses kép. Kihallgatom hellyel kínált. Azzal kezdte, jóllehet nagy bűnös vagyok, ő mégis szeretne segíteni rajtam. Kész elintézni szabadlábra helyezésemet, ha teljesítem kívánságát. Valamit valamiért. Nem kér tőlem nehezet: csak nézzek körül munkahelyemen és mindenhol, ahol megfordulok, azután időnként találkozzunk egy eszpresszóban, és mondjam el neki, amiket láttam. Ő majd mindig megadja a szempontokat és a további utasításokat. Azt nem ígéri, hogy jobb állásba helyez, vagy fizetésemelést eszközöl ki számomra, mert környezetemnek ez feltűnő lenne, s nem viselkednének velem szemben a régi bizalommal. De segíteni fog, hogy időnként pénzjutalmat kapjak, útlevelet adjanak, külföldön tölthessem szabadságomat és egyéb alkalmi előnyökhöz jussak, ha jól dolgozom neki.

266