Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

Részletek Palágyi Andrea nővér naplójából

abbahagyták, miután egy „bűnjelet" lefoglaltak: A Szív Újság 1956. október végén kiadott egyetlen példányát.

Édesanyámmal együtt némán figyeltük, hogy tulajdonképpen mit is akarhatnak? A házkutatás végén felszólítottak, hogy öltözködjem, mert magukkal visznek. Hiába kérdeztem, nem mondták meg, hogy hová. Közrefogtak és autójukba ültettek. Éjfél lehetett, amikor egy számomra ismeretlen épülethez értünk. Itt a hosszú földszinti folyosón az egyik oldalon egy sor férfi, a másikon egy sor nő állt, arccal a fal felé fordulva. Engem is odaállítottak, szintén arccal a fal felé. Halálos némaságban álltunk így, számunkra végtelennek tűnt az idő. Csak az őrök lépései és az utánunk behozott embereknek adott rövid parancsszavak hallatszottak. Egyszerre hozzánk lépett az egyik börtönőr s négyünket felszólított, hogy menjünk vele. Egy szűk kis zárkába kísért bennünket, a két prices és a WC mellett mi négyen éppen hogy befértünk.

Miután az ajtó bezárult mögöttünk, társnőimből kitört az aggodalom. Egymás szavába vágva beszélték el, hogy náluk is házkutatás volt s ugyanúgy kerültek be mint én. Próbáltam megnyugtatni őket, mivel régebbi tapasztalataim alapján megvolt az az előnyöm, hogy sejtettem, milyen bánásmódra számíthatunk. Biztattam őket, hogy aludjanak, mert másnap, ha megkezdik kihallgatásunkat, szükségünk lesz minden erőnkre. A nyomorúságos helyzetben azonban csak hajnal felé sikerült elaludnunk.

Először társnőimet vitték kihallgatásra s minden alkalommal feldúltabban tértek vissza. Látszott rajtuk a megfélemlítés, nem mertek beszélni. A második napon egyikük elszólta magát:- Azt kívánják, legyek a besúgójuk. Férjem és két kislányom van otthon, nem tudom, mit csináljak!

265