Vecsey József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Szombathely, 2012)

Részletek Palágyi Andrea nővér naplójából

napot a börtönbüntetésből. A jó Isten segítségével huszonöt napot ledolgoztam, ennyivel hamarabb haza is engedtek.

Hajnalban, ahogy kinyílt előttem a börtön kapuja, a néptelen utcákon első utam a székesegyházhoz vezetett. Még zárva találtam. Letérdeltem a csukott kapuk előtt a lépcsőre, úgy adtam hálát a jó Istennek, hogy idáig segített. Azután siettem az autóbusz-állomásra, hogy mielőbb hazaérjek édesanyámhoz.

1956. november 1.

Gyönyörű és izgalmas napokat éltünk át! Szabadság! Végre valósággá vált számunkra ez a szó! Még minden forrong, de tele vagyunk reménységgel! A nagy eszmék valóra váltása azonban sok áldozatot is követel. Most érkeztem haza egyik nővérünk temetéséről, aki a budapesti rádió épületével szemben lakott. Október 23-án este, miután munkájából hazatért, lakásában találta el egy eltévedt golyó, amelyet a rádió épületéből lőttek ki. Lakótársa a földön találta eszméletlenül. Három nap múlva meghalt.

Itthon várt Mindszenty prímás úr üzenete, hogy vigyek el egy levelet Borbála néninek Mindszentre. Szívesen és örömmel megteszem.

1957. március 31.

Rettenetes napokat éltem át. Három héttel ezelőtt, alighogy este tízkor a villanyt eloltottuk, csengettek. Kabátot kaptam magamra és kimentem. A házfelügyelő állt az ajtóban négy idegen emberrel. Mondták, hogy házkutatási parancsuk van, és hogy engem letartóztatnak. Miután kérésemre megmutatták az igazoló írást, felforgatták és szétszórták a holmimat. Nem mondták, hogy mit keresnek, nem is sejtettem. Egy óra múlva

264